Századok – 1979
Folyóiratszemle - Ribakov B. A.: Ruszkije karti Moszkovii XV–nacsala XVI veka (Ism.: Dolmányos István) 343/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 343 fejtője, D. A. Drboglav cikkével együtt mellékletként is szerepel - tartalma kevésbé érdekes, ám léte jó ösztönzést adhat a Nyugat-E urópában folyó nyírfakéreg-iratok utáni kutatásoknak. Az újonnan talált leletek igazi értéke éppen az, hogy tartalmukban és műfajukban hasonlók a Nyerevszkij-végen előkerült szövegekhez. Ezért valószínűsítik, hogy a Nyerevszkij-végre megállapított törvény szerűségek Novgorod más körzeteiben is érvényesek voltak. így pl. az ásatások első időszakának egyik legjelentősebb felismerését - azt tudniillik, hogy egyetlen bojár család birtokába több városi kúria is tartozhatott - szintén újabb adat támasztotta alá. (446. sz. szöveg.) Mindamellett mégis újdonságnak számítanak a novgorodi igazságszolgáltatás mechanizmusának Szuvorov-ásatáson megismert részletei, vagy az, hogy a novgorodi ásatások történetében először, a Lubjanyickij-ásatáson kereskedő kúriájáról származó leveleket olvashattunk. De fellapozhatjuk az első nyírfakéreg-„könyvet” (419. sz. lelet), és kezünkbe vehetjük az eddig ismert legkorábbi nyírfakéregre írt teljes ábécét (XII. század. 460. sz.), a legrégibb teljesen ép nyírfakéreg-iratot (XI. század 80-as évei, 526. sz.) és a kiemelkedő orosz államférfiak kézírását őrző szövegek legősibbjét (XII. század vége, 502. sz.) is. Aligha kell hangsúlyoznunk az ismertetett kiadványban közreadott dokumentumok jelentőségét a történettudomány és annak rokontudományai szempontjából. S ha az írott nyírfakéreg leletek kimeríthetetlen bőségének jelszava az utóbbi évek ásatásainak tükrében kissé módosulni is látszik, az új ásatásoktól további eredményeket várunk. Szvák Gyula B. A. RIBAKOV: RUSZKIJE KART! MOSZKOV1I XV - NACSALA XVI VÉKA. (Moszkva, 1974. 111 1.) XV. SZÁZADI, XVI. SZÁZAD ELEJI OROSZ TÉRKÉPEK Ma már végleg bizonyos, hogy a szovjet történettudomány Grekov, Tarle és mások nevéhez kötődő élvonalába Borisz Alekszandrovics Ribakov is beletartozik. A történész-világkongresszusokról jól ismert akadémikus ebben az esztendőben töltötte be hetvenedik életévét. Gazdag életműve térben és korokban széles határok között bontakozott ki. Ismerjük, mint az ószláv és bizánci kapcsolatok feldolgozóját, Krím kutatóját, Kazárföld és az oroszok érintkezéseinek szakértőjét, a keleti Andalúzia iránt érdeklődőt. Nélküle alig értenénk kellőképpen a Kijevi Oroszország kézművességét, termelőeszközeit, településviszonyait. Témáit, miként a keltezett feliratok ügyét, a középkor más századaiban is továbbvizsgálja. Nemrég értekezett a Voproszi Isztorii-ben a későfeudáliskori „sztrigolynik” eretnekmozgalom kérdéseiről. Otthonos a 17-18. századi levéltárakban. Az itt ismertetésre kerülő könyve újabb adaléka több irányban szerencsésen megnyilvánuló tudósi figyelmének. Ribakov élete során sokszor dolgozott térképekkel. Alkalomadtán már közölte is véleményét Oroszország régi térképeiről. Rendszerbe azonban csak ezzel a szintézissel kezdte foglalni felgyújtott ismereteit. Most azt tűzte ki céljául, hogy a 15. századi és a 16. század eleji ábrázolatok történetét tisztázza. A gyakorlatban ezt a munkát az egész rendelkezésre álló, 18. századi térképeket is magukban foglaló anyag tüzetes vizsgálatával lehetett elvégezni, s Ribakov nem zárkózott el a munkaigényes feladat elől. A szerző módszeresen feldolgozta Oroszország Európa szerte ismert külföldi eredetű térképeit. Jenkinson, Herberstein, Guillaume De l ’isle és mások sok utánnyomatban közreadott felvételeit mindenekelőtt történeti összefüggésükben ragadja meg. Ám Ribakov nemcsak adatokat közöl a híres kartográfusokról. S nem csupán helyneveket vesz számba a nevezetes tekercsekről, de — történelmet olvas a térképlapokról. A korabeli orosz történelem fölényes ismeretével ugyanis felfedi és történelmileg megmagyarázza a térképek hibáit, politikai torzításait (például az országhatár-ábrázolatok alapján), s ezen a réven — az eddigi térképtörténeti irodalom eredményeit betetőzve - megadja keletkezésük legvalószínűbb évszámait és kidolgozásuk menetének rekonstrukcióját. A munka egyik nagy eredménye tehát a külföldi kiadású térképanyag egész tablójának szakszerű bemutatása. 11*
