Századok – 1979
Történeti irodalom - Buganov V. I.: Kreszt’jánszkije vojni v rosszii XVII–XVIII vekov (Ism.: V. Molnár László) 344/II
344 TÖRTÉNETI IRODALOM Ugyanakkor éppen a Ny ugat-Euró pában napvilágot látott térképek keletkezéstörténeténél jutott e! B. A. Ribakov munkája döntő és a nyugati polgári történészek, sőt részben az orosz történetírás felfogásához képest új, értékes eredményéhez. Meggyőzően bizonyítani tudja, hogy mindezek a rajzolatok nem jöhettek volna létre a földrajzi felméréseket és leírásokat végző és saját kartográfiai munkálatokat kibontakoztatni kezdő orosz állami szervek közvetlen, vagy közvetett, de alapvető segítsége nélkül. Ezen a ponton ért Ribakov kutatásainak leginkább érdeklődést keltő szakaszához, feltéve a nagy kérdést: mikor kezdődött a tulajdonképpeni moszkvai térképészet? A korábbi kutatások, még a szovjet történetírásban is, legmesszebbre IV. Iván koráig vitték vissza a moszkvai kartográfia kezdeteit. Ribakov izgalmas nyomzással vette számba a földrajtudományi ismeretek felhalmozódását a moszkvai állami és egyházi évkönyvirodalom fejleményeiben, és arra a következtetésre jut, hogy az eddig jól ismert 16. század végi ún. Nagy Rajzolatot (a BoLsoj csertyczs-t) egy kb. 1497-re tehető országos térképvázlat is megelőzte. Konklúzióit részletesebben e munkája végén elhelyezett magvas összefoglalóján kívül újabb, tanulmány szerűen közreadott téziseiből is nyomon követhetjük (lásd Kulturnije szvjazi narodov Vosztocsnoj Jevropi v XVI v. Problemi vzaimootnosenyij Poljsi, Rosszii, Ukraini, Belorusszá i Litvi v epohu Vozrozsgyenyija. M. 1976. Pod r. B. A. Ribakova). A szovjet történeti szakkritika azonnal elismerő bírálattal fogadta Ribakov újabb munkáját, amint erről A. A. Goldenbergnek a Voproszi isztorii című folyóirat 1975. 7. számában megjelent recenziójából is meggyőződhetünk. (Goldenberg ismertetése az orosz térképtörténetre vonatkozó kiegészítő könyvészeti adataival szintén dokumentálja a szovjet történeti kartográfia fellendülését.) A jóminőségű papíron, díszes kiállításban, a tárgyalt térképek másolataival és megfejtésük vázlatrajzaival ellátott kötet stílusáról csak jót mondhatunk: Ribakov egyike a legelevenebb tollú történészeknek. A munka ismertetett erényeinél fogva különösen alkalmas az Oroszország története iránt érdeklődő külföldi kutatók segédtudományi „beavatására”. Remélnünk kell, hogy e mű nyomán a magyar történeti segédtudományok keretében a magyar történeti térképészet szintén újabb lendületet és friss szempontokat nyer. Addig is, újabb művének megjelenése alkalmából, a méltó elismerés kifejezésével adózunk a szovjet tudomány kiváló személyiségének, a jubiláló Ribakov akadémikusnak. Dolmányos István V I. BUGANOV KRESZT’JÁNSZKIJE VOJNI V ROSSZII XVII-XVIII VEKOV (Moszkva. „Nauka”, 1976. 225 L) PARASZTHÁBORÚK OROSZORSZÁGBAN A 17-18. SZÁZADBAN V. I. Buganova történettudományok doktorának 1976-ban a moszkvai „Nauka” kiadónál jelent meg új könyve, amely a 17-18. századi Oroszország négy legjelentősebb, méreteiben és kihatásaiban legnagyobb parasztháborúinak, így a Bolotnyikov (1606-1607), Sztyepán Razin (1670-1671), Bulavin (1707-1709) és Pugacsov (1773-1775) vezette küzdelmek széles forrásbázisra épülő bemutatását tartalmazza. A szerző már a „Bevezet ő”-ben utal rá, hogy ezek a parasztmegmozdulások a 17-18. századi feudális Oroszország osztályharcának legélesebb megnyilvánulási formái, amelyek lényegesen különböznek a megelőző évszázadok (11-16. sz.) hasonló jellegű felkeléseitől, ahol többnyire még az ösztönösség, a viszonylagos helyhezkötöttség, a lokalizmus dominált (3. L). A 17-18. századi parasztháborúkban a felkelők már időnként szervezett hadakat alkotnak, stratégiai ütközeteket vívnak reguláris hadseregekkel, városokat, katonai erősségeket ostromolnak, az elfoglalt területeken felszámolják a cári adminisztrációt, s helyére a népi hatalom szerveit állítják (3. 1.). Az egységes, központosított orosz állam megteremtésének időszakától - mutat rá a szerző - a jobbágyi elégedetlenségből fakadó antifeudális megmozdulások minőségileg új szakaszukhoz érkeztek, megőrizve ugyan a korábbi lázongások bizonyos ösztönös elemeit. Közismert, hogy a 16. sz. végétől - a 17. sz. elejétől Oroszországban az osztályküzdelmek egyre élesebb formát öltöttek, amelyek az Elbától keletre kialakult „második jobbágyság” intézménye által jellemzett gazdasági és politikai viszonyokkal (a jobbágyság rendszerének megmerevedése; a robot és egyéb szolgáltatási terhek fokozódása) függtek össze.
