Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
328 ORMOS MÁRIA Franchet D ’Espérey e lehetőség vázolásával február 14-én alarmirozta Párizst, s másnap hozzátette, hogy a román főparancsnokság parancsainak nem engedelmeskedik.53 Párizs megmozdult. Mindenekelőtt megerősítették a parancsot, amely szerint ebben az övezetben egy tapodtat sem szabad mozdulni. Február 17-én pedig, amikor világossá vált, hogy a határvita a bizottságban egyhamar nem vezethet eredményre, a francia delegáció nevében Laroche különleges bejelentést tett. A jegyzőkönyvi szöveg szerint előterjesztésének érdemi részében megállapította, hogy a románok átlépték a számukra utoljára kijelölt Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalat, annál lényegesen nyugatabbra állomásoznak, s hogy jelenleg Románia „annonce l’intention de poursuivre jusqu’á la ligne du traité de 1916. Ce faisant, eile pénetrera dans des territoires purement hongrois, oú des conflits sont á craindre,soit avec la population, sóit avec les forces hongroises, déjá réunies dans le territoire contesté”. A továbbiakban Laroche mintegy mentegette a francia kormányt a Romániával szembeni ellenséges viselkedés esetleges vádjával szemben, s jelezte, hogy véleménye szerint a hatalmaknak figyelmeztetést kellene intézniük a román kormányhoz, éreztetve vele, hogy J’État qui emploie la force pour se mettre en possession d ’un territoire contesté nuit á sa propre cause, loin de la servir.”54 A bizottság - kevéssé érthető módon — a javaslatot vita és ellenvetés nélkül elfogadta. Igaz, hogy a francia delegáció határ- és demarkációs vonal-javaslata nem egyezett meg hajszálnyira. Laroche ugyanis azt ajánlotta, hogy a semleges zóna határát a nevezetes Arad-Nagyvárad—Szatmárnémeti vonaltól 10 kilométerrel keletre húzzák meg. Nehezen képzelhető el azonban, hogy az amerikai delegáció e vonal elfogadása alapján még lehetségesnek gondolta volna a visszatérést saját határjavaslatára. Talán azt hitték, hogy a Laroche által képviselt módon az említett városokat sikerül megmenteniük, s ha ez nagyobb léptékkel mérve jelentéktelen eredmény is volt, a két érintett ország szempontjából nagyon is nagy jelentőségű. Jelentősnek mutatkozott a ,,hajszálnyi eltérés” a francia vezérkar számára is. Milyen fontosnak tartotta az utóbbi az érintett vasúti csomópontok azonnali román kézbe juttatását, azt az a rendkívül különösnek tekinthető eljárás mutatta meg, hogy két nap múlva a vezérkari főnök jelent meg a bizottság előtt és dezavuálta Laroche-t, a külügyminisztérium képviselőjét. Miről volt itt szó: machinációról, nézeteltérésről, vagy a módszerek egyeztetésének hiányáról, nem tudjuk megmondani. Sőt még azt sem, hogy a két előterjesztés közötti eltérés érdemi volt-e, vagy csupán taktikai. Tény azonban, hogy Alby tábornok álláspontja nem egyezett Laroche-éval, és ahogyan a későbbi lépésekből erre következtetni lehet, az utóbbié sem Tardieu nézetével. Alby tábornok a bizottságtól azt kérte, hogy a demarkációs vonalat tolja további 10 kilométerrel Kelet felé, hogy Románia birtokába jusson a rend fenntartása és a bolsevizmus elleni harc szempontjából annyira fontos vasúti csomópontoknak. A tábornok nem részletezte, miként jöhet szóba Nagyvárad és Szatmárnémeti a bolsevizmus elleni harc szempontjából.5 5 A bizottság Alby előterjesztését nem fogadta el, újabb határozatot nem hozott. Tardieu ugyan felvetette, hogy mindkét javaslatot az úgynevezett 10-es tanácsa elé viszi, ettől azonban elállt, és február 21-én a Laroche által elő te ijesztett és a bizottság által elfogadott tervezetet 5 3Ld. 50. sz. jegyzet és o. f. 30, Franchet D’Espérey, 1919. febr. 15. 5 4Commission des affaires roumaines et yougoslaves, 4. ülés, 1919. febr. 17. 5 5 Uo. 5. ülés, 1919. febr. 19.
