Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
MÉG EGYSZER A VIX-JEGYZÉKRÖL 329 terjesztette elő. önmagában véve előadása korrekt volt, Pichon külügyminiszterrel együttműködve azonban elérte, hogy a konferencia ez idő szerinti legfelső szerve a kérdést a katonai szakértők elé véleményezésre áttegye.56 Ezzel lehetővé tette, hogy a francia katonák újabb kísérletet tegyenek saját törekvéseik keresztülvitelére. A kísérlet egy látszat-kompromisszum formájában sikerrel járt. A bizottság, amelynek tárgyalásáról érdemét illetően keveset tudunk, azt az öszvér-javaslatot állította össze, hogy a románok álljanak meg ugyan a vitatott városok kapujánál, de kapjanak felhatálmazást a Nagyvárad-Arad országút, valamint a Nagyvárad-Szatmárnémeti vasút használatára. Belin tábornok adta elő e tervezetet február 26-án a 10-ek tanácsa előtt, s egy hozzá intézett kérdésre válaszolva kijelentette, hogy „magyarok és románok között nem volt semmi nevezetesebb feszültség és láthatóan nagyon kis erő is elegendő a rend biztosítására”. E nem éppen ügyes nyilatkozat kapcsán senki sem kérdezte meg, hogy ebben az esetben vajon mi szükség van a tervezett eljárásra. Az amerikai delegáció hallgatott, éppen úgy, mint a katonai szakértők ülésén ezt megelőzően, s a tanács a határozatot egyhangúan elfogadta.5 7 Következett a határozat végrehajtása. Ha a határozat elfektetéséről valóban nem is beszélhetünk, az is kétségtelen, hogy március 14-ig a sietség jelei sem voltak tapasztalhatók. Mindenkelőtt Pichon külügyminiszter nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta brit kollégáját, amikor 27-én azt állította, hogy az értesítést a külügyminisztérium Franchet D’Espérey tábornoknak már el is küldte. Erre csak akkor került sor, amikor a miniszterelnök az ellene intézett merényletkísérlet után talpra állt. A konferencia határozatát március 1-én Clemenceau aláírásával expediálták. A külügyminisztérium a miniszterelnök hozzájárulása nélkül az iratot nem akarta, vagy nem merte útjára bocsátani. Franchet D’Espérey a táviratot 3-án kapta meg, s azt 5-én továbbította De Lobit tábornoknak.58 Ezzel egy hét már el is telt. A továbbiakban De Lobit azonnal előterjesztette elgondolása vázlatát, 9-én továbbította részletes katonai tervét, 15-én pedig szignálta a semleges zóna kialakítására vonatkozó instrukciót, amely a katonai lépéseken kívül szabályozott a semleges zónát érintő minden fontosabb kérdést (közlekedés, kapcsolat a magyar közigazgatási szervekkel, a lakossággal, posta, igazságszolgáltatás stb.).59 A katonai tervet Franchet D’Espérey 13-án jóváhagyta.60 Ennek lényege az volt, hogy a 17. gyaloghadosztályt az Arad—Szeged körzetbe szállítják, a 11 .-et pedig egyelőre nem oszlatják fel, amint tervezték, hanem a helyén hagyják. Ugyanakkor Bajára öt monitort rendelnek, amelyek szükség esetén felvonulnak a Dunán.61 A 17. divízió szállítása március 16-án elkezdődött. Időközben azonban felmerült néhány újabb probléma, amelyek az egyik oldalon megoldást követeltek és lassították a fejleményeket, a másikon viszont azt eredményezték, hogy Clemenceau a semleges zóna megszervezésének előkészületeit kezdte túlságosan 5 6 Papers . . . vol. IV. 59—61. S7Uo. 145-147.és 157-158. 5 8 20 N 527, Franchet D’Espérey, 1919. márc. 5. 59 20 N 498, doss. 4. De Lobit, 1919. márc. 6-, márc. 9 (ez 20 N 527, doss. 2 is), valamint márc, 14 (ez márc. 15-i dátummal a 20 N 527 doss. 2-ben is). A tervezet katonai részét közli: Bemachot: i. m. vol. I. 84-91. 60 20 N 527, doss. 2 Franchet D’Espérey, 1919 márc 13. 61 59. sz. jegyzet mellett uo. De Lobit, 1919. márc. 16.
