Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
MÉG EGYSZER A VIX-JEGYZÉKRÖL 327 Lehetséges, hogy a francia határtervezet módosításának előkerülnek majd egyéb motívumai is. Nem lehetetlen azonban, hogy a döntést éppen a fent idézett román állásfoglalás érlelte meg, s ebben az esetben a francia határjavaslat végső kidolgozására január 24. után kerülhetett sor. Az improvizáltság mindenesetre az érvelésre rányomta bélyegét. Miután a vasúti érvet az amerikai delegációval nem sikerült elfogadtatni, jött a deus ex machina. Milyen okokból tarthatta a francia kormány sürgetőnek, hogy a konferencia normális menetébe belenyúlva ezen az új módon kényszerítse ki a határozathozatalt az általa képviselt módon? A gyors megoldást követelő lengyel problémán kívül erre egyéb okai is lehettek. Ahhoz, hogy a román hadseregre a szovjet intervenciós fronton számíthasson, helyzetét a nyugati széleken nyugvópontra kellett juttatni. E kérdést nem taglaljuk tovább, erre az összefüggésre a történeti irodalom bőségesen rámutatott már. Sürgetően hatott azonban még egy körülmény, amelyre eddig a figyelem kevéssé irányult. Az erdélyi fronton végbement és menő eseményekből Vix és felettesei arra a következtetésre jutottak, hogy bármit parancsol is Clemenceau, s bármit is ígér a román vezérkar, egy szép napon arra ébredhetnek, hogy a román hadsereg az 1916-os vonalon áll, hacsak egy összszövetségi határozat ebben meg nem akadályozza. De Lobit tábornok ezért február 12-én jelezte, hogy Berthelot semleges zóna kijelölésére és annak francia ellenőrzés alá helyezésére irányuló javaslatát elfogadja.49 Nézetéhez Franchet D’Espérey csatlakozott.50 De Lobit Belgrádba kérette Vixet, s megérkezett oda február 14-én a Francia Keleti Hadsereg névleges parancsnoka, Henrys is, akit De Lobit már egy ideje helyettesített.51 Február 14-én Belgrádban a felsorolt tisztek minden valószínűség szerint olyan megbeszélést tartottak, amelynek tárgya a kijelölendő zóna határvonalai kellett, hogy legyenek. A konferenciáról feljegyzést nem találtam. Eredményére csak abból lehet visszakövetkeztetni, amit Párizsba szólítva röviddel ezt követően Charpy tábornok, Franchet D’Espérey vezérkari főnöke a konferencia katonai szakértői előtt előadott. Charpy úgy nyüatkozott, hogy a vonalat ott kell kijelölni, ahol a románok valóban állnak, s további előnyomulásukat nem szabad engedélyezni.52 Hogy a belgrádi megbeszélésen ez az álláspont alakulhatott ki, azt egyébként minden, az ott megjelenő tisztektől származó irat alátámasztja. A fentiek arra engednek következtetni, hogy a romániai és a balkáni tiszti csoport között ugyan egyetértés alakult ki a semleges zóna felállítására, másként szólva a magyar és a román katonai erők francia elválasztására vonatkozóan, a „hol” kérdésben azonban nem jutottak közös nevezőre. Berthelot minél többet kívánt Romániának juttatni, Franchet D’Espérey és társai pedig elsősorban megállítását akarták elérni. Párizsban a két szempont egyesült. Láthatóan elfogadták Berthelot korrekciós javaslatát, s ezt — a már felsoroltakon kívül — abból az okból is gyorsan szerették volna keresztülvinni, hogy elébe vágjanak egy román fait accompli teremtésének. Ismert, hogy 10* 4 9 20 N 498, doss. 3. De Lobit Berthelot-nak és - külön — Franchet D’Espereynek, 1919. febr. 12. 50 R. vol. 47. f. 29. Franchet D’Espérey, 1919. febr. 14. 51 20 N 498, doss. 3. De Lobit, 1919. febr. 14. 5 2 Le Président Wilson et le reglement franco-allemand d’aprés les documents personnels et inédits du Président Wilson. Réunis et commentés par R. 5. Baker, Paris. 1924, 110-116. Tasker H. Bliss amerikai tábornok két memoranduma és levele Wilson elnökhöz.
