Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
MÉG EGYSZER A VIX-JEGYZÉKRÖL 319 katonai akcióval harmonizált a külügyminisztérium politikai koncepciója is, amelynek lényege a háború befejezésekor abban a gondolatban kristályosodott, hogy Romániának, mint az egyik legfontosabb francia szövetségesnek az addiginál is hatékonyabb támogatást kell nyújtani.22 A kérdés helyesen feltéve tehát nem úgy hangzik, hogy vajon miért volt a november 13-i konvenció súlyosabb Magyarországra nézve, mint a Villa Giusti-ban aláírt okmány, miért jelentkezett újabb csapásként a Szlovákia kiürítését előíró jegyzék és így tovább, hanem úgy, hogy vajon miért nem tartalmazta az antant politikai tervezetének megfelelő, vagy azt legalább közelítő előírásokat sem a Monarchiával kötött fegyverszünet, sem annak „alkalmazása”, a belgrádi katonai konvenció. Ha e problémát jó irányból akaijuk közelíteni, mindenekelőtt azt kell világosan látnunk, hogy Angliának és Franciaországnak nagyon ügyelnie kellett a fegyverszünetek tisztán katonai jellegére. Részletesen ennek okait itt nem vizsgálhatjuk. Elegendő annyi, hogy csak ezen a módon volt elérhető mind Wilson elnök, mind — részben elutasított, részben sajátosan interpretált — pontjainak távoltartása a fegyverszünetektől és az egész fegyverszüneti periódustól.23 Ha viszont tisztán katonai fegyverszüneteket tartottak szem előtt, ilyeneket csak létező frontokon lehetett kötni. Ezzel eleve elesett annak a lehetősége, hogy a szlovákiai kérdést fel lehessen vetni. Mivel Romániában nem sikerült egyelőre a békét kötött Marghiloman kormány elmozdítása és Románia nem üzent hadat,24 román front sem alakult ki, nem volt tehát lehetőség magyar—román demarkációs vonal kijelölésére sem. Október 31-én, vagyis azon a napon, amikor a szövetségesek Párizsban a Monarchiával kötendő fegyverszünet feltételeit elfogadták, a Románia felé menetelő Dunai Hadsereg viszont még túlságosan messze állt ahhoz, hogysem egy demarkációs vonal leendő megszállójaként szóba jöhessen. Másként állt a helyzet a déli, valóban létező segít.) - Ld. még: Paul Azan: Franchet D’Espérey. Paris. 1949, 213-216; Jean Bernachot: i. m. vol. И. L’Aimée du Danube. Paris. 1970, 65; Vadász: i. m. - A felsoroltak nem ismertetik az instrukció Romániára vonatkozó részét, amely szerint Berthelot a Balkánra megy „en vue de préparer et diriger . . . Faction militaire destinée á faire entrer á nouveau la Roumanie dans la lutte aux cótés des Puissances de l’Entente.” - Misszióját Clemenceau két részre bontja. Az első fázisban feladata „de préparer notre intervention ultérieure en Roumanie par une action ä la fois politique et militaire visant: á provoquer l’avenement d’un Gouvernement favorable á l’Entente, á organiser la résistance á Femprise allemande et le soulévement général du pays. - La deuxiéme phase sera caracterisée par une intervention militaire directe des Alliées en Roumanie, seul moyen qui, dans la situation actuelle de ce pays, permette de la libérer de Femprise ennemie ...” - Az intervencióval való összefüggést ld. bővebben: Ormos Mária: Az ukrajnai francia intervencióról és hatásairól Közép-Európában, 1918 október 1919 április, in: Történelmi Szemle, 77/3-4, 401-439. 3 2 R. vol. 31. ff. 198-200. A részletes politikai elemzés szerzője, Lacombe, a szövetségi politika aktivizálásának követelménye mellett megfogalmazza a királlyal és Bratianuval szemben táplált francia neheztelést is. 23 Az itt megfogalmazott következtetés nagy iratanyagra épül, amelynek zöme az A. Paix 199. kötetében található (Jusserand-nak küldött utasítások, tervezetek, feljegyzések a 14 pontról, az elnök közvetítési kezdeményezéseiről stb.). - Ld. még: The Intimate Papers of Colonel House, Arranged as a Narrative by Charles Seymour, Boston and New York. 1926-1928, vol. IV. 148-187. - Az utóbbi a kialakult kompromisszumot egészében véve pozitívabb módon értékeli amerikai szempontból, mint amire a francia iratok következtetni engednek. 24 A politikai feltételeket többek között Pichon külügyminiszter egy nov. 1-i levelében fogalmazta meg. R. vol. 31. f. 145.
