Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
320 MÉG EGYSZER A VIX-JEGYZÉKRÖL fronton, ennek bonyolult összefüggéseit azonban itt — más célunk lévén — nem fejtegethetjük. Mindenesetre bizonyos, hogy mind a francia, mind az angol kormány tisztában volt azzal, hogy a padovai fegyverszünet a közép-európai rendezés legtöbb kérdését nemcsak nem oldja meg, de fel sem veti. Magától értetődően merül fel a kérdés: miért mentek bele a hatalmak egy ilyen fegyverszünet megkötésébe? Ez annál is különösebbnek tűnik, minthogy a szövetséges erők az olasz és a balkáni fronton egyaránt támadásban voltak, és bármely percben várható volt a román hadbalépés is. Ugyanakkor azonban a frontok a magyar államhatároktól messze álltak, sőt a balkáni csapatok még be sem léptek a Monarchia területére. A fegyverszünettel kapcsolatos kérdésnek ezt az oldalát a történetírásnak az eddiginél alaposabban szemügyre kellene vennie. E kérdés több meghatározóját kellene vizsgálni, összefüggését például a német fegyverletétel siettetésével, kapcsolatát a már elhatározott szovjet-oroszországi intervencióval. Itt csak egyetlen szempontot ragadunk ki. Ha a Monarchia számára a mielőbbi fegyvernyugvás a birodalom legalább részleges megmentésének kísérletét jelentette, az antanthatalmak szemszögéből nézve ugyanezzel azt kellett elérni, hogy még egyáltalán találjanak valakit, aki e hatalom nevében bármit is aláírhat. A területi rendezés elhalasztható szempontjaihoz képest ez életbevágóbb volt. Később a konferencia nagy nehezen megoldotta, hogy miként lehessen egy állam nevében két állammal békét kötni, 1918 október végének lázas napjaiban azonban ezt a fegyverszünet esetében még senki sem tudta elképzelni. A Monarchia eltűnése, pontosabban szólva az osztrák-magyar dualizmus felbomlása esetén csak két új állammal lehetett volna fegyverszünetet kötni. Ez viszont új állami státusuk de facto elismerését fejezte volna ki. Két olyan államhatalomét, amely nem volt hadviselő. Ez beláthatatlan következményekre vezethetett. Nem beszélve az előbb vázolt helyzet jogi képtelenségéről, világos volt, az antantnak ragaszkodnia kell egy olyan helyzet kialakításához, amelyben a feltételeket a „régi bűnösnek” diktálhatja, nem véve tudomást az újonnan jelentkező ártatlan rendszerekről. A Monarchia fikciójának időleges fenntartása, és a fegyverszünet kikényszerítése a birodalom teljes széthullása előtt annyira fontos volt a párizsi politikai vezetők számára, hogy október 22-én kereken leszögezték: önálló magyar kormány alakulása esetén külön fegyverszünet vele nem köthető.25 Másfelől viszont a külügyminisztériumban egyes funkcionáriusok azon törték a fejüket, hogy a fegyverszünet aláírását miként lehetne Károly császár számára megkönnyíteni, megédesíteni.2 6 Ezzel a prolematikával állt össze25,,L’État hongrois n ’ayant pas d’existence reconnue, dans le droit des gens, aucun armistice particulier ne pent étre oonclu avec lui. ” E feljegyzés idején a fegyverszünetek jellegének kérdése nem dőlt még el véglegesen. Ezért vethette fel az irat szerzője az alábbi gondolatot: „Mais, dans l ’éventualité d’un armistice général, n’y aurait-il pas lieu de stipuler que toute occupation des pays slovaques, roumaines et yougoslaves par les troupes hongroises, sera considerée comme une continuation des hostilités . .. ? ” - Archives diplomatiques, Europe Z. Hongrie (a továbbiakban: H.), vol 44. f. 60, /eljegyzés, 1918. okt. 22. Robert De Caix osztályvezető úgy vélte, hogy Franciaország az Anschluss veszélyével szemben „sor le loyaiisme envers la couronne encore trés vivant dans plusieurs régións” támaszkodhatnék. A. Paix, vol. 203, doss. 12, f. 33, feljegyzés 1918. okt. 25. - Uő. okt. 30-án többek között e mondatot vetette papírra: „On pourrait, pour faciliter la signature d ’un tel armistice par l ’Empereur Charles lui faire dire que les Alliés n’occu peront l’Autriche-Hongrie que pour у maintenir la maison de Hapsbourg, ce qui est notre intérét.” - Uo. ff. 49-50.
