Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
318 ORMOS MÁRIA Elvileg is nyitott kérdésnek tűnt viszont a háború végén, sőt még befejezése után is majdnem két hónapig Románia jogi státusa. Az 1916. augusztus 17-i bukaresti titkos szerződés Romániának nemcsak a békeszerződés által végül valóban nekijuttatott területet ígérte oda, de ezen túl a Bánátnak azt a részét is, amelyet azután Jugoszlávia kapott meg, valamint az Alföld keleti feléből a végleges határhoz képest egy további, nem jelentéktelen sávot.17 Miután azonban Románia a központi hatalmakkal fegyverszünetet, majd békét kötött,18 e szerződés saját szövege szerint érvényét vesztette. Nem volt véletlen tehát, hogy a magyar kormány éppen ezen a határszakaszon táplált leginkább reményeket, s ugyanitt érte a legnagyobb csalódás is. (Az utóbbiban természetesen nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy Erdély kérdése érintette a legtöbb magyar lakost.) Ha a magyar kormány ismerte a titkos szerződés előírásait, úgy azt is tudta, hogy érvénye különbéke aláírása esetén megszűnik. Ha nem ismerte volna, úgy az a tény adott tápot bizonyos reményeknek, hogy a hatalmak késlekedtek a román igények nyüvános elismerésével. Az Egyesült Államok is csak november 7-én hozta nyilvánosságra 5-én kelt elismerő deklarációját,1 9 s az európai antant hatalmak e lépést egyelőre nem követték. 1 7 Szövegét ld. Ministére des Affaires Étrangéres, Archives diplomatiques, Paix, 1914 1920 (a továbbiakban: Paix), vol. 69, ff. 85-88; Temperley: i. m. vol. IV. 216-217; N. Dascovici:Intereseié Drepturile Romaniei in texte de drept international public. Iasi 1936, 9-11. - Ld. még: Comte de Saint-Aulaire, Ambassadeur de France: Confession d ’un vieux diplomate. Paris. 1953, 324-343; Spector m. 29-37. 18A bukaresti békeszerződés szövege: Nemzetközi szerződések 1918 1945 (Válogatta és a jegyzeteket írta dr. Halmosy Dénes). Bp. 1966, 29-35. - Ld. még:£>. Jankovici: La paix de Bucarest. Paris. 1918. '9 Ld. erről: Archives diplomatiques, Europe Z., Roumanie (a továbbiakban: R.), vol. 31. ff. 181-182, Jusserand 1918. nov. 6 és nov. 9., valamint: uo. A. Paix, vol. 201, doss. 7. f. 2 és f. 7. Itt a Lansing által aláírt szöveg francia fordítása is. 201918 júniusától a romániai francia politikára Id. R. vol. 31. - Több irat a gazdasági, politikai elképzelésekről, diplomáciai lépésekről. 21 Armée de terre, Service historique, 4 N 53, doss. 2, instrukciók Berthelot és Franchet D’Espérey tábornok számára. (A továbbiakban minden jelzet, amely „N” betűt tartalmaz, az itt hivatkozott levéltár anyagára utal. A jelzetben az első szám a fondot, a második a szóban lévő dobozt jelenti. Amennyiben a dobozban több, jelzéssel ellátott dosszié található, ennek számát is megadjuk, mivel azonban az egyes iratok további megjelölést nem kaptak, eligazodáshoz az irat eredete és dátuma Románia jogi helyzetének kétségessé válásából azonban korai volt politikai helyzetének megingására következtetni. A francia források nem hagynak kétséget aziránt, hogy a francia kormány Romániát a különbéke megkötése után is mindvégig leendő szövetségesnek tekintette, ekként kezelte, s ennek megfelelően tett meg minden lehetőt avégett, hogy szövetséges státusába formailag is visszasegítse. Ebben a magatartásban gazdasági és többirányú politikai érdek, mint fő mozgatórugó mellett szerepet játszott az a körülmény is, hogy a francia kultúra romániai kisugárzása eredményeként ebben az országban nem volt nehéz tárgyaló partnerre és közös hangra lelni.20 A sokoldalú érdek határozta meg többek között azt az október 7-i francia rendelkezést, amely a Balkánon működő francia keleti hadsereg (Armée Fran^aise d’ Orient) északi irányban kibontakozó támadását lelassította, e hadsereget két részre bontotta, s az egyik feléből kialakított Dunai Hadsereget (Armée du Danube) Románia felé vonta el. Ennek az operációnak kettős célja volt: biztosítania kellett Románia visszatérését az antanthatalmak táborába és meg kellett teremtenie a már tervbe vett ukrajnai szoyjetellenes intervenció bázisát.21 A
