Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
316 ORMOS MÁRIA tévedésen (technikai vagy tudatos tévedésen) alapultak, s ezeket a jogos román követelések kielégítése érdekében mielőbb korrigálni kellett.10 A másik válaszcsoport abból indul ki, hogy az időközben bekövetkezett helyzetváltozás magát a francia elgondolást változtatta meg, s miként a francia kormány érvényt szerzett első .koncepcióvariánsának, úgy fokozatosan minden egyes etapban igyekezett mindenkori álláspontját érvényre juttatni. A helyzet vált ozás lényegét a szerzők egyrészt a román szövetségi politika fokozatos kibontatkozásában, másrészt a szovjetellenes intervencióhoz fűződő érdekekben, illetve e két tényező kombinációiban jelölik meg.1 1 Végül vázlatosan megfogalmazták azt a nézetet, amely szerint az új demarkációs vonal kijelölése a román előnyomulás megállítása végett mutatkozott sürgősnek.1 2 Ez a gondolat kimondatlanul is magába foglalja azt a lehetséges következtetést, hogy a megállítás vonala egybeesett a területi rendezés tervezetével. 10 Ez a nézet az 1918 november utolsó napjaiban kialakított hivatalos francia állásponton alapult. Az erre épülő terjedelmes irodalmat nem tudjuk bemutatni. Legutóbb Durand fenntartja, hogy a csehszlovák és román érdekek a konvencióban Franchet D’Espérey tájékozatlansága folytán mellőztettek, Bernachot viszont ezek jelentkezését mintegy függetlennek tekinti a francia politikától (i. m. 23. old.). 1 1 Az intervenciós érdeket döntőnek véli L. Nagy Zsuzsa: i. m. 74-75. Kifejezetten ezt az összefüggést vizsgálja Peter Pastor Franco-Rumanian Intervention in Russia and the Vix Ultimatum: Background to Hungary’s Loss of Transylvania, in: The Canadian-American Review of Hungarian Studies, Vol. I. Nos 1 and 2, 14-27; többoldalúan elemzi a kérdést uő i. m.-ben, ahol továbbra is az intervencióban való román részvétel áraként értelmezi a semleges zónára vonatkozó határozatot (122. old.). Vadász Sándor: Vix és Károlyi c. írásában (Hadtörténelmi Közlemények, XVI. No. 2, 1969) rámutat arra, hogy e terület sorsa már előbb meg volt pecsételve, de az intervenciót ő is sorsdöntőnek véli. 1 2Durand: i. m. 1 3Sherman David Spector: Rumania at the Paris Peace Conference. A Study of the Diplomacy of Joan I.C. Bratianu, New York. 1962. 113. Az utóbbi lehetőség foglalja magába éppen a jegyzékkel kapcsolatban minduntalan visszatérő további kérdéscsoportot. Miként viszonyult az 1919 márciusi demarkációs vonal a tervezett politikai határhoz, s háTa Vix-jegyzék kifejezte e tervet, úgy ez vajon a jegyzék melyik vonaláról, a keletirőf^vagy a semleges zónát lezáró nyugatiról mondható el? Az utóbbit tagadó francia kijelentésekben néhány történetíró a felelősség utólagos elhárítására irányuló törekvés jeleit fedezi fel. Többféle választ ismerünk arra a kérdésre is, hogy miután a konferencia 1919. február 26ráiLxneghozta4tatározatát az új demarkációs vonalról és a semleges zónáról, mi idezte^ elő, hogy az erről szólójegyzék csak március 20-án, vagyis több mint három hét múlva jutott Károlyi Mihály kezébe. Egy régebbi változat az illetékes katonaTszervek és személyiségek cinikus nemtörődömségét fedezte fel e tényben. Ezt a nézetet azonban a magyar történetírás korrigálta, s helyette több lehetséges megoldást vetett fel. Az egyik magyarázat szerint — ami egyébként egy külföldi szerző művére megy vissza1 3 - a február 26-i döntés nem volt végleges, azt a konferencia március 17-én erősítette csak meg. Kiderült azonban, hogy ez az interpretáció téves; a február 26-i határozat érvényes volt, március 17-én pedig a magyar kérdés egyáltalán nem szerepelt a konferencia napirendjén. Jelenleg e problémát főként két oldalról közelítik a történetírók. Rámutatnak arra, hogy a jegyzék végrehajtása céljából számottevő katonai előkészületekre került
