Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
WALLISCH KÁLMÁN ÉS AZ 1918-19. ÉVI FORRADALMAK 303 2. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásának sorsdöntő óráit Wallisch Kálmán Budapesten élte át.1 Itt értesült a Vix-jegyzék átnyújtásáról, amelyben a párizsi békekonferencia a bolsevizmus elleni harc jegyében - szövetséges ellenőrzés alatt álló semleges zóna felállításával — újabb területek átadását követelte a magyar kormánytól. A csődbe jutott Berinkey-kormány Károlyi javaslatára lemondott, hogy helyét tiszta szociáldemokrata kormánynak adja át. Wallisch részt vett az SzDP országos vezetőségének március 20—21 -i ülésein, amely a hatalomátvétel kérdésével foglalkozott, majd a baloldal állásfoglalásának hatására elhatározta, hogy ennek előfeltételeként megállapodást köt a kommunistákkal.2 A két munkáspárt egyesülése a forradalom fejlődésének, a proletárforradalom győzelmének szükségszerű következménye volt. A megegyezést szükségessé tette a kommunisták ereje és befolyása, a munkásság egységtörekvése, a csalódás az Antantban, amiből logikusan következett a közeledés Szovjet-Oroszországhoz. Március 21-én a KMP és az SzDP képviselői aláírták az egyesülésről szóló határozatot, proklamálták a proletárdiktatúrát, és megalakították a Forradalmi Kormányzótanácsot.3 1 Koloman Wallisch Bemerkungen zu den beim Prozess Wallisch vom Zeugen Albory dem Gerichte vorgelegten Zeugenaussagen. Móra Ferenc Múzeum. Szeged. 2Hajdú Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969 (a továbbiakban Hajdú 1919.) 23-48; К. Wallisch: Bemerkungen, id. dók. 3Hajdú: 1919. uo. * Hanák Péter, Laczkó Miklós és Ránki György, Gazdaság, társadalom, társadalmi-politikai gondolkodás Magyarországon a kapitalizmus korában. A Vita Magyarország kapitalizmuskori fejlődéséről Bp. 1972 c. kötetben 49. 5Hajdú: 1919. 51-52. 6 VDCsMMT. 263-264; Csongor: i. m. 6. 7 VDCsMMT. 263-266, Szegedi Vörös Újság, 1919. márc. 22. A Tanácsköztársaság kikiáltásának nemzeti és nemzetközi jelentősége igen nagy volt: mélyen a magyar múltban gyökerezett, s annak régen feszülő szociális és nemzeti problémáira próbált választ adni.4 A magyar munkások Oroszország proletariátusa után elsőnek hódították meg a hatalmat s vetettek véget a tőkés kizsákmányolásnak; a forradalom békés úton aratott győzelmet, földrajzi helyzete a proletárforradalom előőrsévé tette Nyugat-Európában.5 A bekövetkezett események szegedi vonatkozásban a szintén Budapesten tartózkodó Udvardi Jánost, a KMP szegedi titkárát állították előtérbe, aki március 21-ről 22-re virradó éjjel Fiedler Rezső népbiztos utasítására, Wallischt is megelőzve, különvonaton Szegedre utazott. Megbízása volt, hogy minden közbülső állomáson jelentse be a proletárdiktatúra kikiáltását, Szegeden alakítson Forradalmi Végrehajtó Bizottságot,és ügyeljen arra, hogy annak működése ne kerüljön ellentétbe a Tanácskormányéval.6 Március 22-én délelőtt 9 órakor a kommunisták, szociáldemokraták, katonai bizalmiak a városháza közgyűlési termében tartott együttes ülésén Udvardi bejelentette a két párt egyesülését, a proletárdiktatúra kikiáltását majd az ügyek vitelére összeállították a helyi Forradalmi Végrehajtó Bizottság ideiglenes névsorát. Szeged város úgyszólván összes hatóságai, egyesületei és testületéi, beleértve a katonaságot, csendőrséget és a rendőrséget, bejelentették csatlakozásukat a prole tár diktatúrához.7 A Kommunista Párt helyi vezetőinek egy része az egyesülést kezdetben bizalmatlanul fogadta, a viták során azonban tisztázó
