Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
KÖZLEMÉNYEK Soós Katalin: WALLISCH KÁLMÁN ÉS AZ 1918-19. ÉVI MAGYARORSZÁGI FORRADALMAK 1. Wallisch Kálmán, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja és mártírja, 1919 augusztusáig a magyar, majd az osztrák munkásmozgalomban tevékenykedett, az 1934-es februári felkelésben való részvételért a leobeni statáriális bíróság halálra ítélte és kivégeztette. Wallisch küzdelmes élete olyan kiváló írók figyelmét keltette fel, mint Bertolt Brecht, Anna Seghers, de egy Wallischról szóló átfogó történeti monográfia megírása még a jövő feladatát képezi. Dolgozatunk a Wallischról kialakult kép1 teljesebbé tételéhez kíván hozzájárulni, midőn vizsgálat alá veszi a baloldali szociáldemokrata munkásvezér tevékenységét az 1918- 19-es forradalmak időszakában. 1 Wallisch Kálmán 1889. február 28-án született Lúgoson. Édesapja ács volt, ő maga tizenegy éves korától kőművestanoncként dolgozott. 1905-ben lépett be az építőmunkások szak szervezetébe és a Szociáldemokrata Pártba. Ifjú korában bebarangolta Ausztriát és Németországot, ahol részt vett a szakszervezetek munkájában. Hazatérve szülővárosába, csakhamar beválasztották a szakszervezetek vezetőségébe. 1910-ben vonult be katonának, s alighogy leszerelt, kitört a világháború. Szegeden teljesített katonai szolgálatot, ahol tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban. A bérharcok vezetése, szereplése a gyűléseken, ráirányították a hatóságok figyelmét, s a város katonai parancsnoksága büntetésként előbb az orosz, majd az olasz frontra küldte. Az olasz frontról 1918 november első felében hazatért Wallischt hamarosan a Szociáldemokrata Párt Szeged városi szervezetének titkárává választották. (Vö. Paula, Wallisch: Ein Held stirbt. Karlsbad, 1935; Kálmán Lászlómé: Wallisch Kálmán. A szocialista forradalomért. Bp. 1975 c. kötetben 754-755.) Wallisch Kálmánra vonatkozó fontosabb irodalom: Paula Wallisch: Ein Held stirbt.; Bertolt Brecht: Koloman Wallisch Kantate. Délmagyarország. 1966. júl. 17. (A költemény kéziratát egy szegedi kutató, Kálmán László találta meg egy berlini levéltárban); Anna Seghers: Der letzte Weg des Koloman Wallisch. Neue Deutsche Blätter, 10/1934; Paul Kéri: Soldat der Revolution Koloman Wallisch. Karlsbad 1934; Koloman Wallisch, Das Leben und Sterben eines Revolutionärs. Zürich; Rubin Szilárd: Az utolsó órák. A Magvetők. Budapest 1959 c. kötetben; . . . damals als der Galgen drohte... (Aus dem „Wiener Tagbuch” der Naomi Mitchison.) Wien. 1961; Günter Nenning: Koloman Wallisch. A Werk und Wiederhall. Grosse Gestalten des österreichischen Sozialismus. Hrsg, von Norbert Leser. Wien. 1964 c. kötetben.; Csongor Győző: A Schutzbündler halála. Élet és Tudomány, 7/1974; Kálmán Lászlóné: Wallisch Kálmán. A szocialista forradalomért Budapest 1975 c. kötetben. Az első világháború s az 1917-es két orosz forradalom hatása a végsőkig élezték Magyarország társadalmi és politikai életének összes régóta feszülő ellentétét, s megannyi halasztást nem tűrő kérdésként a politikai élet felszínére vetették. A magyar munkásosztály vezette hazai progresszió erőinek nagy érdeme, hogy a mély válságra az 1918-1919-es forradalmakkal válaszolt. Az országban kialakult forradalmi helyzet lehetővé tette, hogy a munkásosztály a parasztsággal, a katonatömegekkel és az összes haladó
