Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 261 Hadsereg mozgékonyságának fokozása - érthető és helyeselhető. Az is nyilvánvaló, hogy a rendelkezés elsősorban a középrétegeket sújtotta; a kerékpártulajdonos munkásság száma nem lehetett több néhány száznál. E néhány száz munkásnak azonban lehetetlenség volt megmagyarázni, hogy miért van szükség az ő kerékpárjaikra is, s hogyha már szükség van, miért nem fizetik ki az árát? .. . Egyikük levélben közölte elkeseredettségét a Hadügyi Népbiztossággal. „Nem máról holnapra lett meggyőződésű szocialista szervezett munkás vagyok, több mint tíz éve vallom, hirdetem az Eszme igazságát, amiért rokonaim és családom részéről sok gúnyban, bántalomban volt részem, most képzeljék el az elvtársak azt a lelkiállapotot, amit nekem viselni kell, amikor nap nap után hallanom kell az ismerősöktől, rokonságtól, a legközelebbi hozzámtartozóktól, ez a proletárdiktatúra igazsága, ennek az eszmének akarsz minket megnyerni? ” — írta Kohut János kecskeméti asztalosmunkás. Kohut és a többi érintett munkás július végéig sem kerékpárját, sem annak ellenértékét nem kapta meg.119 A Vörös Hadsereg felszerelésével és utánpótlásával kapcsolatban közvetlenül jelentkező terhek végül is azonban az agrár- és ipari munkásság kis hányadát érintették. Magatartásváltozásukban nem ennek, hanem egyfelől a többoldalú rekvirálások, másfelől a birtokos parasztok áruhalmozása és piaci bojkottja következtében keletkezett nagyfokú élelmiszerhiánynak volt döntő szerepe, ami mint 1918-ban, most is az aratás előtti hetekben, júniusban és július elején érte el csúcsát. Falvakban a lakosság mintegy fele, városokban több mint kétharmada szorult hatósági ellátásra. Az egy év alatti változásokat jól érzékelteti a ceglédi és az izsáki ellátatlanok számának növekedése. A 35-36 ezer fős Cegléden 1918. augusztusában 6 ezren, 1918 telén 13 ezren, 1919. februárjában 22 ezren, 1919 júniusában közel 30 ezren szorultak hatósági ellátásra.120 A 7000 fős Izsákon 1919 áprilisában 2970, 1919. júniusában 4395 volt az ellátatlanok száma.121 Mivel maximális árakon és fehér pénzért alig lehetett élelmiszerekhez hozzájutni, a bérből élő munkások követelni kezdték, hogy fizetésüket „kékpénzben” kapják. Júniusban előfordult, hogy ennek érdekében sztrájkba léptek.122 A direktóriumok ahhoz hasonló helyzetbe kerültek, mint amilyenben a nemzeti tanácsok voltak 1919 elején, ök voltak felelősek a főváros és a katonaság igényeinek biztosításáért, s saját ellátatlanjaikról is nekik kellett volna gondoskodni. Tagadhatatlan, hogy a tanácsszervek és a politikai megbízottak sokkal erélyesebben léptek fel, mint a nemzeti tanácsok, viszont a birtokos parasztok is elszántabbak és hajthatatlanabbak lettek. Jól tudták, hogy a több ezernyi tanyát, melyek körül készleteiket elásták, s ahová állataikat hajtották, lehetetlenség átkutatni. A rendeleteket és a piopagandát pedig elengedték fülük mellett. Hajthatatlanságukkal szemben a legtöbb módszer eredménytelen maradt. Egész térségre érvényes példáját szolgáltatták ennek a Kecskemét környékiek. Látva az egész város területén folyó tűrhetetlen uzsorát, megérkezése után Sinkó Ervin maximálta az élelmiszerárakat, s a piacot bojkottáló parasztokat forradalmi törvényszékkel fenyegette meg. Eredménytelenül, az árufelhozatal továbbra is minimális ‘ 19A rendeletre: Tanácsköztársasági Törvénytár. II. k. 89, Kohut levelét közli: Dokumentumok, 483, a rendelet hasonló kalocsai fogadtatására: PIA. 642. f. 1919 — IV — 955. ő.e. 120 Népakarat, 1919. jún. 3. 121 PmL. PPSKk vm. alispánjainak kig. ir. 20 001/1924. 12 2 Dokumentumok, 579, valamint PIA. 609. f. 1/3681., 8/92. és 12/ sz. nélk. 5. ő.e. 6 Századok 79/2
