Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 259 parasztok nem, vagy csak a kényszernek engedve adták el terményeiket.10 7 A nagyvárosok, s elsősorban Budapest proletariátusa ugyanakkor nélkülözött, ezért a Népgazdasági Tanács május 27-én elrendelte az ország szarvasmarha-állománya 5%-ának igénybevételét. A bevásárlók fehér pénzzel fizettek, a marhákat a vörösőrségek segédletével gyűjtötték össze. Az intézkedés nem volt súlyos (és természetesen indokolt volt), azok azonban, akiknek a marháját elvitték súlyosnak érezték. Néhány helység kollektive és a direktóriumokkal karöltve szegült szembe a beszolgáltatással.1 08 Fegyveres összeütközésekre a marhák rekvirálása során mindamellett nem került sor. Az itteni birtokos parasztság és a munkáshatalom viszonyát az élezte ki, hogy az ország minden megyéjére érvényes élelmiszer- és állatbegyűjtés mellett mint front mögötti terület, Duna—Tisza köze a déli demarkációs vonal mentén és a tiszai fronton állomásozó katonaság folyamatos utánpótlását is biztosítani kényszerült. A katonaság bevásárlóinak élelmiszer, ló, takarmány és kocsi rekvirálásai áprilisban kezdődtek, igazán nagyobb méretűvé azonban csak május elejétől, a keleti front Tisza menti stabilizálódásának idejétől váltak. Ekkor több tízezer főnyi vöröskatona állomásozott a térségben. A szántani, vetni vagy kapálni, kaszálni készülő parasztnak senki sem tudta bebizonyítani, hogy a hadseregnek inkább szüksége van lovaira és szekerére, mint neki. A hadsereg hivatalos bevásárlóinak ugyan volt kékpénze, s ezért szívesen is árultak a parasztok, de emellett nagyon gyakoriak voltak a katonák önkényes és minden ellenszolgáltatás nélküli rekvirálásai, amelyek teljes mértékben semlegesítették a hivatalos bevásárlások esetleges pozitív hatását.1 0 9 107PIA. 600. f. 3/19. ő.e. 471. uo. 605. f. 11/29. ő.e. 87. és 217., uo. 609. f. 8/92. és 12. sz. nélk. 5. Ő.e., PmL. PPSKk vm. Kormányzó tanácsi biztosának ir. Kalocsai j. és Kiskőrös és Járása, 1919. máj. 18. 1 08 Tanácsköztársasági Törvénytár. IV. k. 88-89 és Szabó László: A bolsevizmus Magyarországon. A proletárdiktatúra okirataiból. Bp. 1919. 134. 109PIA. 603. f. 1/853. ő.e., HIL. V.Ö.O.F. Karh. oszt. ir. 1919. máj. 9. 111/17. 49. lt-ij„ PIA. 622. f. 1919 - B. 2113. ő.e. IV. köt. 309. (A nagykőrösi munkástanács csatolt jegyzőkönyve), Halasi Munkás, 1919. jún. 7..Bosnyák: i. m. 75, PIA. 606. f. 3/41. ő.e. XIV-XIX. köt., stb. I10PIA. 600 f. 3/19. ő.e. 301. 111 B-KmL. Kecskemét. Kormányzótanácsi biztosir.416/1919, uo. Kiskunhalas. Munkástanács jkv-e. 1919. jún. 21., OL. L. 14. 4375/1919., PmL. PPSKk vm. Direktóriumának ein. ir. 134-135. stb. 112 Dokumentumok, 438. és PIA. 601. f. 3/8. ő.e. 79. 1,3PIA. 600. f. 3/19. ő.e. 471. Az állandósult rekvirálások és a „fehér pénz” minimális vásárlóértéke miatt június közepére olyan helyzet alakult ki, amit a megye vezetői így jellemeztek: „ . .. a termelés és fogyasztás tekintetében a vidék fél, retteg a fővárostól”;110 s tegyük hozzá: a katonáktól. De nemcsak a helyi vezetők, hanem a vidékre küldött politikai megbízottak, köztük a vitatható elméleti nézeteket valló, de Kecskeméten reálpolitikusnak bizonyult Sinkó is kérték, majd követelték a rekvirálások mérséklését, s különösen a katonaság megfékezését.111 Maguk a parasztok többféleképpen védekeztek. Jánoshalmán és Izsákon a direktóriummal karöltve megtagadták a főváros élelmezéséhez való hozzájárulást.1 12 Általánossá vált az élelmiszerrejtegetés, s már májusban és júniusban előfordult, hogy terményeiket (például tojást) egyszerűen elpusztították vagy megetették állataikkal.113 Az önkényesen és ellenszolgáltatás nélkül rekviráló katonák és parasztok között több kisebb-nagyobb csetepaté keletkezett. Ezek közül a május 15-i nemesnádudvari emelkedik ki. A faluba érkező vöröskatonák szolgálati célra néhány kocsit
