Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
248 ROMSICS IGNÄC béreiket.68 Ok kerültek a polgárságtól rekvirált kényelmes házakba, s a helyi szervek ezen túlmenően is több apróbb kedvezményben részesítették őket. A kecskeméti kereskedők árukészletének szétosztásáról már szóltunk, Kiskunfélegyházán tüdőbeteggondozó-intézetet létesítettek számukra. Kiskunhalason gondoskodtak róla, hogy a sóstói gyógyfürdőbe elsősorban ők kapjanak beutalót.69 68Tanácsköztársaság! Törvénytár. II. 32-33 és Hajdú: A Magyarországi Tanácsköztársaság, 387-390. 6 9 Lásd erre részletesen Rácz és Szabó Miklós id. tanulmányait, valamint Gera Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság népjóléti és művelődési tevékenysége Kecskeméten c. írását a Proletártavasz c. tanulmánygyűjteményben. 70 PIA. 603. f. 2/24. ő.e. (1. köt.) 107. föl. 71 Tanácsköztársasági Törvénytár. III. k. 48-50, Vö. II.k. 32-33. 72B-KmL. Kiskunhalas. Intéző Bizottság jк v-e. 1919. máj. 23. Vö. PIA. 600. f. 3/19. ő.e. 100., 315., 352-358., 463-464. és 470., valamint PmL. PPSKk vm. Kormányzótanácsi biztosának ir. Kalocsai j. 7 3 A rendeletre: PIA. 605. f. II/l. ő.e. 25-26., a gyakorlatra: OL. L. 17. 580/1919 (1. csomó) és 2751/1919.(3. csomó) Az agrárproletariátus és a Tanácsköztársaság viszonyát alapvetően a földkérdés rendezése határozta meg. A mezővárosi földmunkásság az ipari proletariátushoz hasonlóan lelkesen fogadta a proletárdiktatúra kikiáltásának hírét, a földosztás elmaradása azonban jelentős mértékben csökkentette lelkesedését. A falusi agrárproletariátus kevésbé volt tisztában a változás nagyságával, s a földosztás elmaradása miatt ennek potenciálisan legnagyobb kézzelfogható jelét a későbbiekben sem tapasztalhatta. A földmunkások körében ,,vannak földosztási szimpátiák, termelőszövetkezet-ellenesek” — jelentették az agrárpolitikával kapcsolatos alapvéleményüket.70 A napszámosok és kubikusok csalódását fokozta, hogy — noha ők nyári időszakban nem 8, hanem 12 órában dolgoztak - valóban igen alacsony napszámbéreket állapítottak meg számukra. A felnőtt férfiak hivatalos órabére alig volt több 2 koronánál, miközben az ipari szakmunkások 4-8,50-es, az ipari segédmunkások 2,50—6,50-es órabérek mellett dolgoztak.71 Ennél már 1919. márciusára magasabb béreket csikartak ki. Az alacsony napszámbérek miatti elégedetlenkedés az egész térségben általános volt, s a kiskunhalasi földmunkások és a budapesti politikai megbízottak közötti május 11-i incidenshez, s az ezt követő egy-két órás zavargáshoz is döntő mértékben hozzájárult.72 A tavaszi munkák megindulásával valamelyest csökkent az egyik legfőbb január—februári feszítőerő, a munkanélküliség, de a háború előtt kubikmunkára járó réteg most is munkaerőfeleslegként jelentkezett, mert az átmeneti helyzet természetesen sem a nagy országos, sem a kisebb méretű városi és községi infrastrukturális befektetéseknek nem kedvezett. Elégedetlenségüknek ez volt a harmadik fő forrása. Valamelyest enyhítette a földmunkások és törpebirtokosok csalódottságát az a körülmény, hogy az 1919 elején kötött rövidlejáratú haszonbérleti szerződéseket sem a Kormányzó tanács, sem a helyi direktóriumok nem érvénytelenítették. 1919 tavaszán ilyenekhez jutottak a mezőgazdasági nincstelenek Kecskeméten, Hartán és Kalocsa környékén.73 Ugyancsak pozitív hatást váltott ki a magánlegelők esetenkénti (például Kecelen, Kalocsán) átadása a szegényebb állattartóknak, valamint az agrárrendelet ellenére foganatosított földosztás. Ez azonban valóban csak egy-két településen fordult elő, s
