Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
A COMTE-I POZITIVIZMUS SZÍNEVÁLTOZÁSA 19 felelnek meg, amelyeket egyszerre lehet folytatni; filozófusnak lenni egyet jelent képesnek lenni arra, hogy valamennyit egyszerre folytassa, méghozzá oly módon, hogy hol ezt, hol azt teszi zárójelbe a körülményeknek megfelelően. „A születő pozitivizmus viszont — írja Comte-ról Gouhier - egymásutáninak nyilvánítja azokat a munkálatokat, amelyeket Saint-Simon egyidejűeknek gondolt, éspedig azért, mert a pozitivizmus az nem saint-simonizmus. Comte számára a filozófia az elmélet megkoronázása; aki a filozófiát konstruálja, meg tudja várni a kultusz és az igazgatás megszervezése óráját.”119 Itt a magyarázata annak — folytatja az érvelését Gouhier —, hogy különbséget lehet és kell tenni a saint-simonizmus mint vallás és a pozitivizmus mint vallás között. „A pozitivizmus vallás lesz — hangzik a válasz —, mert filozófia. Saint-Simon vallásossá lett, mert nem volt ereje, hogy filozófussá váljon.”1 20 A pozitivizmus mint filozófia azért lehet az emberiség vallása,121 mert a pozitivizmus úgy, ahogyan Comte megalapozta, kidolgozta és rendszerbe foglalta12 2 „a világ képe, de azé a világé, amelynek ki kellett vetítenie ezt a képet; Auguste Comte filozófiája oly történelemnek és tudománynak az interpretációja, amelyek megelőzték és szólították.”123 A pozitivizmus az élet követelménye elméleti és gyakorlati téren egyaránt. A maga módján bizonyíték erre Saint-Simon is, mint a pre-pozitivizmus képviselője,124 de a pozitivizmus mélyén rejlő nagy igazságból való következtetés levonása Comte-ra hárult. Abból az alapgondolatból kiindulva, hogy az embernek az ember feletti akciója helyébe az embernek a természetre gyakorolt akciója lép125 és ez válik a társadalom léte értelmévé — Gouhier szerint —, olyan helyzet áll elő, hogy az anyagi jellegű cél erkölcsi céllá válik a társadalom tagjai számára. Ilyen körülmények között a politikai probléma leegyszerűsödik arra, hogy biztosítsák a „communion ” -t, vagyis hitbeli közösséget, „amelyért a társadalmi egység létezik. A társadalmi valóságba bevésett erkölcsi követelmény politikailag a lelkekre ható hatalom követelményeként manifesztálódik”.126 Az erkölcsi követelmény indítéka pedig, hogy „a rend lényegében erkölcsi tartalmú”.12 7 És ha Gouhier műve nem is foglalkozik Comte élete és munkássága azon szakaszaival, amelyeket alapvetőnek tekintett művei: z Philosophie positive, % Politi que positive és a Synthese subjective jeleznek, Comte gondolatrendszerét olyan egységes egésznek tekinti,128 amely az ún. ordre, vagyis a rend szolgálatára hivatott új és egyetemes vallás követelményének tett eleget. Gouhier kezdettől fogva és az évek múlásával egyre inkább azzal a Comte-tal érez egyet, aki az 1855-ben közzétett Appel aux conservateurs című129 könyvével minden haladó mozgalom elten harcba szólítandó konzervativizmus ideológusa és programadója igényével jelentkezett.1 30 1,9Uo. 383. 120Uo. 381. l21Uo. 4. ,22Uo. 3. 123Uo. 2. ,24Uo. 3., 385-387. 12SUo. 266. 126Uo. 403. 127Uo. 328. 128Uo. 320. 1 29 A. Comte: Appel aux conservat eurs. Oeuvres d’Auguste Comte. Tome. XL Paris. 1970. (A továbbiakban: Comte: Appel.) 1 30 Comte: Extraits. V-VIII. 2*
