Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
246 ROMSICS IGNÁC való törekvés jellemezte. Az áprilisi hangulatjelentések és az utólagos TAGyOB beszámolók egyaránt ezt hangsúlyozták, csak míg a politikai megbízottak ezt pozitívumként értékelték, utóbbiak szerzőinek tollából ez szemrehányásként hatott.58 Szívük mélyén a birtokos parasztok többsége mindvégig idegenkedett a munkáshatalom politikai gyakorlatától, propagandájától és célkitűzéseitől, de az elég erős március végi és április eleji nyugtalansági hullám után, április második felében és május elején még aránylag kis hányaduk tartozott az aktív ellenforradalmárok táborába.5 9 58 A korabeli jelentésekre: PIA. 606. f. 3/41. ő.e. (XIV. köt.) 1 343. föl. és uo. 603. f. 2/24. ő.c. (I. köt.) 107., a TAGyOB-beszámolókra: PmL. PPSKk vm. alispánjának ir. TAGyOB. Nagykőrös és Abonyi j., valamint Thorma János Múzeum (Kiskunhalas). Bori Benő jelentései. 59A birtokos parasztság politikai véleményéről a forradalmi törvényszékek anyagai alapján alkothatunk valamelyes képet. Lásd pl.: PIA. 609. f. 8/117., 12/sz. nélk. 22. és 13/87. ő.c. Vö. Csonka Mihály kiskunhalasi tanyásgazda önéletrajzával a Thorma János Múzeumban. Lelt, sz.: XXX/4734. 6 0 Dokumentumok, 5 35. 6 1 Uo. 504. és 547. Vö. Félegyházi Proletár, 1919. ápr. 20., valamint PIA. 601. f. 3/6. ő.e. 60. és uo. 3/8. ő.e. 5. 6 2 Kalocsa és vidéke. 1918-1919. Forrásgyűjtemény. Szerk. Benke Ferenc, Berta Somogyi László, Németh Gábor. Kalocsa. 1969. 182. 63 PIA. 619. f. 1/1921 - B. 3008. ő.e. és uo. H - sz - 162. Vö. PmL. PPSKk vm. alispánjának ir. TAGyOB. Kiskunfélegyháza és Abonyi j. A segéd nélkül dolgozó városi és falusi kisiparosok jelentős része a forradalom híve volt, s a tanácsszervek munkájában is aktív részt vállalt. A városi középrétegek többsége azonban ellenségesen fogadta az új rend kibontakozását. A szocializálások, zár alá vételek és ékszerelkobzások által sújtott polgárság esetében ez magyarázatra sem szorul, a kiskereskedők és a kisiparosok másik részének állásfoglalását pedig a nyersanyaghiány és a központi rendelkezések helyi túlhajtása teszi érthetővé. „A kereskedők ma mint a közellátás szervei szerepelnek, de nem tudnak beleihe szkedni a proletárdiktatúrába. Egyik lábukkal a proletáruralom, a kollektivizmus szolgálatában állanak, a másik lábukkal azonban még mindig kereskedők akarnak lenni, tovább akarják folytatni az átkozott kereskedői politikát. Úgyszólván mindenütt kétlelkű, kétéletű emberek vannak” - jellemezte egyik csoportjukat a megyei direktórium közgazdasági osztályának vezetője.60 Akiknek nem volt módjuk nyereségszerzésre, azok hagyták, hogy raktáraik kiürüljenek. Különösen megromlott a viszony a direktórium és a kereskedők között Kecskeméten, ahol sok kiskereskedő áruját is lefoglalták, s a kiskereskedelem összevonásával kísérleteztek. Másutt, ahol a direktóriumok erélytelenek voltak, a jó kapcsolatokkal és rejtett árukészlettel rendelkező kereskedők horribilis összegeket” kértek.6 1 A néhány segéddel dolgozó iparosok, valamint a segéd nélküli mesterek másik részének hangulatát a nyersanyaghiány, a „közüzemek” Damoklész kardja, továbbá szerszámaik és anyagkészleteik leltározása határozta meg. Kalocsáról jelentették április végén, hogy „ . . . a kisiparosság [...ja mostani állapotoktól idegenkedik, de nézetének nyíltan nem mer kifejezést adni, habár ez határozottan meglátszik viselkedésén”.62 De máshonnan is jelenthették volna. Például Kiskunmajsáról, ahol a lakatosok, bádogosok, kovácsok és bognárok ismételten szembeszegültek a direktórium közös műhelyek szervezésével kapcsolatos kedvenc ideájával, vagy Kecskemétről, ahol a kiskereskedelem és kisipar szocializálásával a munkáshatalom — a kommunista Szili István szerint is — „rengeteg ellenséget” szerzett magának.63
