Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 245 A Forradalmi Kormányzótanács március végi és április eleji rendeletéinek helyi realizálása hetek alatt új viszonyok és körülmények alapjait teremtette meg az egyes társadalmi osztályok és rétegek számára. Ez természetszerűleg a forradalmi és ellenforradalmi tábor kikristályosodásával, s a szemben álló erők és tömegbázisuk egyértelműbb elhatárolódásával járt együtt. A Kormányzótanács földreform- rendeletének természetes és kikerülhetetlen következménye volt, hogy az úri nagy- és középbirtokosság, valamint a gazdagparasztság felső rétege a Tanácsköztársaság ádáz ellensége lett. A 75 kát. holdon felüli földbirtokok szocializálását mind az abonyi, mind az alsódabasi járási gazdasági felügyelő (maguk is „tekintélyes gazdák”) megtagadta. A rendeletnek a fővárosi kiküldöttek szereztek érvényt.54 A tekintélyesebb földbirtokosok többsége már az első napokban eltávozott e vidékről, s birtokait intézőire hagyta. A forradalom 133 napja alatt nem lehetett hallani báró Harkányiról, Prónayról, Pálóczi Horváthról, sőt még a kunszentmiklósi Bakyakról sem, pedig ők már a polgári demokratikus rendszer ellen is ellenforradalmat (az ún. kunsági ellenforradalmi mozgalom) szerveztek. A Tanácsköztársasággal szembeni nyílt ellenállás szervezésére egyelőre azonban a kastélyaikban és az uradalmi épületekben maradt birtokosok, bérlők, intézők és gazdatisztek többsége sem vállalkozott. A polgári demokratikus forradalom földosztó tervei lekerültek a napirendről, s a szocializálást „valami öröm az ürömben” alapon azért fogadták „bizonyos megnyugvással”, mert birtokaik így egyben maradtak.55 A Tanácsköztársaság bukását rövid időn belülre várták, s a fegyveres ellenállás veszélyes szervezése helyett addig is arra törekedtek, hogy a szocializált gazdaságok vezetői legyenek, s birtokaikat és épületeik állagát ilyen minőségben védelmezzék. Ez többnyire sikerült is nekik, mert forradalombarát agrárszakemberek hiányában a direktóriumok kénytelenek voltak rájuk támaszkodni. Gazdaságirányító tevékenységükben annál inkább megmutatkozott forradalomellenességük. Nem a közellátási problémák megoldására vagy enyhítésére, hanem azok fokozására törekedtek. Akadályozták a termelést, s különösen a főváros élelmezésének biztosítása elé gördítettek akadályokat. Komoly „eredményeket” értek el például a tejtermelés területén: 1919. júniusára 1918 októberéhez képest 82%-kal csökkent a nagy gazdaságok tejhozama.56 S4PmL. PPSKk vm. alispánjának ir. TAGyOB. Abony és Gyón. 5 5 PIA. 603. f. 2/24. ó'.e. 107, 56Uo. 600. f. 3/19. ő.e. 467. 57Uo. 471., valamint Nagykőrösi Népújság, 1919. ápr. 10., 1919. máj. 8. és Kalocsai Néplap, 1919. ápr. 5. A kis-, közép- és a szocializálás által nem érintett gazdagparasztság a megnyugvás és a nyugtalanság között hányódott. A belenyugvás és az alkalmazkodás felé terelte őket az április közepére nyilvánvalóvá váló tény, hogy birtokaikat egyelőre nem szocializálják, hogy áprilisban még nem vagy alig rekviráltak tőlük, hogy batyúzásból és piacozásból jelentős hasznot húztak, s nem utolsósorban az, hogy a falvak és falusias mezővárosok jelentős részében sikerült helyi hatalmi-politikai pozícióikat és befolyásukat részben vagy egészben megőrizni. Nyugtalanságukat a szocializálás alsó határának kiterjesztésével és a kisbirtokok termelőszövetkezetekké való egyesítésével kapcsolatos, Nagykőrösön, Cegléden és Kalocsán is publicitást kapott tervek és nyilatkozatok táplálták.57 Mivel ez utóbbiak csak potenciális veszélyként fenyegették őket, áprilisi és május eleji magatartásukat a termelői helyzetükből adódó előnyös anyagi lehetőségek maximális kihasználására 5 Századok 79/2
