Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 237 naplója amellett tanúskodik, hogy a vallásügyi és egyházpolitikai rendelkezések az egész térségben averziót és nyugtalanságot váltottak ki. őket magukat például két Kiskőrös melletti faluból, Akasztóról és Pusztaszentimréről is elzavarták. Az is előfordult, mégpedig Kecskeméten, hogy az egyházi iskolák köztulajdonba vételére vonatkozó központi, ill. az iskolai hitoktatást megtiltó helyi direktóriumi rendelkezéseket maguk a végrehajtásra hivatott szociáldemokraták (így például Németh László és a népi írók későbbi kiadója, az erősen krisztianista Tóth László) is szabotálták, s ideig-óráig nem is sikertelenül.2 7 2 7 Kalocsára: P. Lányi Ede: i. m. 3—6, Landler megbízottainak naplója: PIA. 642. f. 1919 - IV- 742. ő.e. III. köt. 275-291. Kecskemétre: PIA. 605. f. П/29. ő.e. 193. 2 8 PIA. 601. f. 3/3 és 3/5 ő.e. A Tanácsköztársaság egyes intézkedései és az ezekkel kapcsolatos rémhírek tehát már március végén, április elején nyugtalanságot szültek a parasztság és a városi polgárság körében. Ez a nyugtalanság azonban egyelőre nem nyilvánult meg konkrét ellenforradalmi cselekményekben, ill. ha igen, mint Ceglédbercelen, hatósugara nem terjedt túl egy-egy település határán. A felsorolt tünetek inkább a polgári demokráciát ellenző középbirtokosi, katonatiszti és államapparátusbeli csoportok tömegbázisa megteremtődésénekkiszélesedésének lehetőségére, az ellenforradalom potenciális veszélyére figyelmeztettek. Ezért hitelt érdemlőnek tarthatjuk azokat a Duna—Tisza közi mezővárosokból március végén és április elején befutó jelentéseket, melyek „csendről” és „rendről” számolnak be, s semmiféle ellenforradalmi mozgalomról nincs tudomásuk.28 Ez a „csend” és „rend” elsősorban a nagyobb városok ipari munkásságán, kubikosságán, napszámosságán, s a velük szövetséges vagy velük szimpatizáló értelmiségen nyugodott, akik a proletárdiktatúra kikiáltásának hírét meglepve bár, de várakozásteli örömmel fogadták, s természetesen a Tanácsköztársaság helyhatalmi szerveit is támogatták. Többségük mindenekelőtt szociális helyzetének érdemi javítását várta az új rendtől. Volt bázisa a proletárdiktatúrának a kisebb falusias mezővárosok és falvak agrárproletáijainak körében is, de természetesen jóval kisebb és bizonytalanabb, mint a városokban. A földosztás elmaradása elsősorban közöttük váltott ki csalódást. Április elején még nyitott kérdés volt, hogy a vidéki agrárproletáriátusnak sikerül-e végre radikálisan emancipálódnia régi urainak és irányítóinak befolyása alól, ill., hogy magatartásával a forradalom vagy akarva-akaratlanul az ellenforradalom ügyét fogja-e támogatni. Áprilisi tanácsválasz táso к : forradalom és ellenforradalom első erőpróbája A Magyarországi Tanácsköztársaság március végére megalakult hatalmi szervei — mint láttuk - területenként és településenként változó formában jöttek létre. Ezért a Forradalmi Kormányzótanács legsürgősebb feladatai egyikének tekintette a végleges, a kialakulóban levő új államrend jellegének és szellemének megfelelő tanácsválasztások megtartását. A Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányaként ismert XXVI. számú kormány zótanácsi rendelet széles körű választójoggal ruházta fel az ország lakosságát. (Az összlakosság mintegy 50%-a rendelkezett szavazati joggal.) Nem választhattak a keres
