Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
A COMTE-I POZITIVIZMUS SZÍNEVÁLTOZÁSA 17 ellent, hogy a zűrzavaros kultuszok közepette az igaz vallásosság sejtését ismeri fel és nyíltan igazolja bizonyos gyakorlatait.”1 07 Az igaz vallás a vallás új értelmezésén nyugodott, éspedig azon, hogy vallás alatt az ismereteknek mindenkori azon rendszere értendő, amelyet az emberek a világról, önmagukat, illetve társadalmukat is beleértve, alkotnak. A vallás tehát nem tűnhet el, amint az ismeretek sem tűnhetnek el, és csak arról van szó, hogy azon vallás helyébe, amely a tegnap tudománya volt, olyan vallásnak kell lépnie, amely a holnap tudománya.1 08 A holnaphoz, vagyis a történelemhez való csatlakozás útját választotta Gouhier szerint Comte, vállalva a 19. század misszióját, amelynek a dolgok belső logikájánál fogva az emberiség megismeréséig, az emberiség megismerésétől az emberiség tudományáig, az emberiség tudományától pedig az emberiség vallásáig kellett vezetnie.109 És ha ez bekövetkezett, úgy ebben — vélekedik Gouhier - - szerepe volt Saint-Simonnak is, de vitába száll mindazokkal, akik a pozitivizmus megalapozása terén az elsőséget nem Comte-nak tulajdonítják.11 0 Comte mögött ~ már egész fiatalon — ott állott, ha rendszertelenül is a 18. század és 19. század eleje tudástömege és mindez párosulva nála oly korán jelentkező szintetizáló és politikai igénnyel. Éppen ezért — jegyzi meg Gouhier — ,,Saint-Simont tehát nem fosztják meg egy igen nagy érdemtől, elveszítvén azt, hogy ő világosította fel Comte-ot a tudomány szintéziséről és a pozitív politikáról. Eszmeáramlatokról van szó, amelyek összefüggenek a tudomány és a Forradalom szellemi története utolsó fejleményeivel... 11 107Uo. 13. 108Uo. 16. lO9Uo. 17., 25. 11 °Uo. 230-232. ’1 1 Uo. 237. Gouhier munkájának első kötete 1931-ben jelent meg és csak 1936-ban követte a második kötet, majd újabb nagyobb megszakítással a harmadik kötet 1941-ben. Menetközben egyre jobban felismerhető a szerző igyekezete, hogy a Saint-Simon-i pozitivizmust elhatárolja a comte-i pozitivizmustól, illetve, hogy egyedül Comte-nak tulajdonítsa — tartalmi és politikai szempontból egyaránt — a pozitivizmus megalapozása és kidolgozása érdemét. Saint-Simon munkásságát jellemezve Gouhier a következőket írja: „A 18. század második felében, a Forradalom alatt és főleg a Direktórium idején, bizonyos témák alakulnak ki, válnak ismertté és kezdenek egymáshoz kapcsolódni, oly szellemi légkört teremtve, amelynek elnevezését Comte szintézise teszi lehetővé: nevezzük pre-pozitivizmusnak. Elterjednek Turgot, D’Alembert, Lagrange, Laplace, Lavoisier, Berthollet, Cabanis, Bichat, Condorcet, Destutt de Tracy, Mme de Stael tekintélye révén, hogy csak a rangosokat említsük; a szalonok, a szószékek, a sajtó befogadják őket névtelenül, mint nyilvánvalókat, és az értelem jövőjét jelentik. Ezen témák egyike sem tűnik — írja Gouhier — Saint-Simon invenciójának, és nem találtam többet gondolkodásában sem; ez olyan ember, akinek antennái vannak; felfogja a feje felett haladó jeleket. Nem látom tehát — teszi hozzá kissé mentegetőzve Gouhier —, mit veszít Saint-Si mon gyökeres »intellektualizálás-talanítással«. Rendeltetése, hogy az eszméket, mint fényreklámokat villogtassa, és Mme de Stael szellemes mondása jobban illik rá, mint 2 Századok 1979/1
