Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
KL 1918-19-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÁSPOLITIKÁJA 221 tunk az elemi ismeretek közlésének kínos kényszerétől és monotóniájától, felszabadítjuk az arravalókat attól, hogy két irányban forgácsolják szét tehetségüket.”1 14 Ezzel a rendszerrel kívánta biztosítani a népbiztosság egyrészt az eddiginél lényegesen elmélyültebb és színvonalasabb szakképzést, másrészt a tudományos utánpótlás szervezett nevelését és a tudományos munka tervszerű intézményes fejlesztését. 114Fogarasi Béla: Munkaiskola és főiskola. — Kommunista politika — kommunista kultúra. Bp. 1919.66. 1 15Pesti Napló, 1919. máj. 14. 6. Fáklya, 1919. máj. 14. 4. 1 16 Dósa Rudolf né: Az orvosképzés reformintézkedései a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán a Magyar Tanácsköztársaság idején. Orvosi Hetilap, 1963/38. 1811. 11 7Fogarasi Béla: A főiskolai oktatás reformja. - Kivonat Fogarasi Bélának a Magyarországi Tanítók Szakszervezete Főiskolai Szakosztálya előtt 1919. júl. 17-én tartott előadásából. PI Arch. A II. 7/19. 11 * Bellér Béla: Tudománypolitika a Tanácsköztársaság idején. Valóság, 1959/2. 96 —97. Fogarasi Béla, amikor felvázolta a tudósképzés és szakképzés gyakorlati elkülönítésének tervét, a kollégiumok, fakultások és szakfőiskolák egymást kiegészítő rendszerét, maga is utalt a megvalósítás nehézségeire. Az orvosi karon — ügy mond — nehéz ezt a szétválasztást keresztülvinni, mert mind a kétfajta képzés a tudományos intézetekhez kapcsolódik. Ezek száma pedig jelenleg kevés.1 15 Az orvosi karon a reform jegyében nem is történt egyéb, mint hogy egyes kiváló tudósokat mentesítettek a szakképzés terheitől, és bizonyos mértékig decentralizálták az orvosképzést. Egészében véve azonban „ az orvostudomány, konkrétabban az orvosegyetem vonatkozásában a Tanácsköztársaság intézkedései a szakoktatás és a tudományos kutatói munkára való nevelés egységét, összetartozását dokumentálják”.1 1 6 A tudományos és szakképzés szétválasztása a legjobban az egyetemi bölcsészkari oktatás és a középiskolai tanárképzés vonatkozásában sikerült. Ami a szakképzés területeit illeti, újjászervezték a középiskolai tanárképzést. A tanárképző intézetet felváltó középiskolai tanítóképző (azaz tanárképző) főiskola szervezeti és tanulmányi szabályzata a tervszerű és rendszeres szaktárgyi képzés (kötelező tanterv és kollokviumok) és a főiskola együttműködésén nyugodott. A szakképzés körét kívánták bővíteni a tanárképzés mellett múzeumi tisztviselők, könyvtárosok, levéltárosok, gyógyszerészek képzésével. Viszont ki akarták vonni a bölcsészettudományi kar keretéből a tudományos intézeteket, amelyeket a legteljesebb szabadság elve alapján kívántak megszervezni. Ezeket a tudományos intézeteket kísérleti jellegűeknek szánták. A kutatás tárgyát, irányát a felveendők képességei, érdeklődése döntötték volna el.117 A tudományos intézetek közül azonban csupán egy, a Történelmi Materializmus Kutatóintézete nyílt meg, bár számos mást is terveztek (Jog- és Társadalomkutató Intézet, Matematikai Kutatóintézet, Országos Kriminológiai Intézet, Kísérleti Lélektani Intézet, Proletár Múzeum stb.), köztük nemzetközi tudományos intézeteket [telepeket]118 is, mint pl. Pannonhalmán tudóstelepet, Zircen Edison-telepet. A tudományos és a szakképzés szétválasztásának elve — ha nem mereven értelmezik — elfogadható, és alkalmas lehet mind a tudományos, mind a szakképzés fejlesztésére. Gyakorlati megvalósítása azonban számos buktatót rejt magában. „Amellett, hogy egyrészt magas színvonalú tudományos munkára, másrészt a gyakorlati pedagógusmunkára alaposabban lehetett volna előkészíteni a hallgatókat, fennállt volna a lehetősége egy,
