Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
222 BELLÉR BÉLA a gyakorlati pedagógiai munkától elszakadt tudósréteg kinevelésének. Ugyanakkor kevesebb valószínűsége lett volna annak, hogy az arra legalkalmasabbak lépjenek tudományos pályára.”119 Hogy a Tanácsköztársaság közoktatáspolitikája elvileg és távlatilag is a decentralizációt tartotta helyesnek, és csupán az adott helyzet kényszerítette a centralizációra, bizonyítja, hogy az első adandó alkalommal, amikor módja volt rá, enyhített a centralizáción. Ez történt az új egyetemi szervezet és adminisztráció bevezetésénél. A hatalomátvétel után a közoktatásügyi népbiztos — a Népköztársaság hagyományát folytatva — dr. Dienes Pál személyében politikai megbízottat állított a budapesti tudományegyetem élére, aki egy központi bizottság és a kari szaktanácsok segítségével irányította az egyetemet.1 20 Rövidesen, már 1919. április 24-én megjelent azonban az új ideiglenes szervezet és ügyvitel. Ennek értelmében a rektor és az egyetemi tanács adminisztratív hatásköre részben a népbiztosra, nagyrészt azonban a dékánokra és a melléjük szervezett kari bizottságokra szállt.121 Ezzel a rektor elvesztette adminisztratív hatáskörét és vele legfőbb hatalmát. Az ellenszegülő dékánokat leváltották. Helyükre kinevezett dékánok kerültek,122 akik a gyors ütemben megalakuló kari bizottságok123 segítségével jól működő ügyintézést teremtettek. Az egyetemen is bevezették a bizalmi rendszert,124 és igyekeztek egyszerűsíteni az egyetemi tanszemélyzet bonyolult cím- és rang viszonyait, valamint az egyetemi bürokráciát.12 5 1 19 Torzsa: i. m. 156. 12 °ELTE Rektori Hivatala. Az egyet, pol. megb. iratai 157/1919, 153/1919. PI Arch II. 7/70. 1 21 OL VKM Egyet.-4-84 643/1919. PI Arch. A II. 7/70. 122Fináczy Ernő. Néhány hónapa magyar közoktatás történetébó'l. Bp. 1925. 99, 101. 12 3OL VKM Egyet.-5-1919/1919. OL VKM-VI/1-925 36/1919, VI/1 151 014/1919. 124OL VKM Egyet.-5-150 558/1919. OL VKM-Egyet-5-159 620/1919. OL VKM Egyet.—4-151 232/1919. 12 5 Tanácsköztársasági Törvénytár. V. k. Bp. 1919. 89, 79-80. PI Arch. A II. 7/70. Mindezeket az intézkedéseket a decentralizáció, a demokratizmus és a racionalizálás felé tett erőteljes lépésekként értékelhetjük, amelyeket nyilván még nagyobb lépések követtek volna, hiszen ez az egész rendezés ideiglenes és átmeneti jellegű volt. A Tanácsköztársaság közoktatási politikája a műveltség csúcsain, az egyetemeken és főiskolákon is meg akarta szüntetni az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. Ez kettős feladatot foglalt magában: egyrészt nagyobb számban kellett bejuttatni a dolgozó osztályok gyermekeit az egyetemre, másrészt gondoskodni kellett a tehetséges munkások és parasztok egyetemi képzéséről. A két feladat közül az első csak hosszabb időtávon volt megoldható, a második azonban azonnal. Ez utóbbit szolgálta a szovjet példára felállított iMarx-Engels Munkásegyetem, amely 1919. május 3-án nyitotta meg kapuit. Két fakultásán — társadalomtudományi-közigazgatási és természet tudományi — közel 200 hallgatója volt, nagyrészt vasmunkás, kisebb részben paraszt és katona, de nyilvános előadásain 4-500-an is megjelentek. Az oktatás fő célja Dienes Pál megfogalmazása szerint az volt, hogy » • • • a résztvevők a tudomány alapvető tényeinek konkrét előállítása, megfigyelése alapján megtanuljanak precízen látni és tudományosan gondolkodni”. A munkásegyetem első félévét kísérleti jellegűnek tekintették. Ősztől előkészítő tanfolyam után lehetett volna bejutni. Több új fakultás felállításával végül is két-hároméves egyetemmé akarták
