Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
16 ZSIGMOND LÁSZLÓ látnak törést, sőt azt az első szakasz logikus folytatásának tekintik." A fordulat a szociológia kidolgozásával következett be, állapítja meg Gouhier, a következőket írván: „A Cours de philosophic positive az isteni fantom helyébe az Emberiséget helyezte. Újjászervezés Isten és király nélkül és Emberiséggel, ez a Systeme de politique posirhe-nak Saint-Simon idejében megkezdett és sohasem elfelejtett programja. A szociológia annak a tudománya, mai Istent helyettesíti; de ahhoz, hogy Istent helyettesítsék, nem elég ismerni helyettesét; szükség van arra, hogy az Emberiség képes legyen betölteni a szívekben, az otthonokban, a politikai közösségben maradt hatalmas űrt. ... az Emberiség tudománya véget ér az Emberiség vallásával . . .551 00 Alapjában hasonló következtetésre jut Gouhier a pozitivizmus kialakulásáról és azzal összefüggésben Comte munkássága legelső, vagyis 1824-ig teijedő szakaszáról szóló La jeunesse d ’Auguste Comte et la formation du positivisme című terjedelmes munkájában.101 A comte-i életmű gyökerei Gouhier szerint messzire nyúlnak vissza és sok-sok egyéb minden, de főleg a francia forradalom teremtette helyzet nélkül nem lehet megérteni, hogy a kor követelte társadalom tudománya miért vált az emberiség vallásává. A kérdés és a válasz Gouhier-nál így hangzik: „ ... az Emberiség vallása a forradalmi korszak továbbélése lenne? — teszi fel a kérdést Gouhier, hogy azután így válaszoljon rá: — Semmi sem ellenkezik ilyen feltevéssel, sem a Forradalom történetében, sem Auguste Comte gondolkodásában.”102 A feltevés, hogy a forradalom meglehet vallás nélkül, lévén maga is vallás,103 nem bizonyulhatott tartósnak. Eredménytelennek bizonyultak az új eszmei, erkölcsi és egyben politikai köteléknek szánt forradalmi kultuszok, így az Ész kultusza bevezetése 1793 novemberében vagy a Legfelső Lény kultuszáé 1794-ben és az új társadalmi vallással történt próbálkozás 1796—1799 között.104 A katolikus egyházzal való megegyezés a konzulátus idején, majd a katolicizmus beillesztése a császárság rendszerébe csak átmeneti és eleve reménytelen kísérletnek kellett bizonyulnia, és Comte érdeméül tudja be Gouhier, hogy „Comte világosan felismerte, hogy 1793-ban felvetett és még mindig nyitott kérdésre tért vissza .. . ”105 A vallás igényének a kontinuitása azonban — írja Gouhier - nem jelentette Comte esetében azt, mintha a korábbi kísérletekben valamiféle elvetélt pozitivizmust látott volna. Gyökeres különbségről volt szó, hiszen „Comte sohasem látta elődjeit a tettek emberei között, akik biztos gondolat hiányában kudarcot vallottak, hanem a tudomány emberei között, akik előkészítették ezen biztos gondolat eljövetelét”.106 Csupán arról lehet szó, hogy „a történelem kedvezni látszik annak a tendenciának, amely a pozitivizmust a forradalmi vallásosság távoli explóziójává teszi. A történelemfilozófia, a maga részéről, oly kevéssé mond ennek "Uo. 220-221. 100Uo. 258-259. 101H. Gouhier: La jeunesse d ’Auguste Comte et la formation du positivisme. I -Ш. Paris. 1933-1941. (A továbbiakban: Gouhier: Formation du positivisme.) 102Uo. 7. 103Uo. 7. l04Uo. 5-10. ,05Uo. 12. 106Uo. 12.
