Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
KL 1918-19-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÁSPOLITIKÁJA 215 tekintetében átszervezett tanonciskolák és végül 3. a kereskedelmi tárca ügykörébe tartozott, de a Közoktatásügyi Népbiztosság hatáskörébe átkerült ipari szakoktatási intézmények. Az egyre nyomasztóbb gazdasági és politikai, valamint a teljesen bizonytalanná vált katonai helyzet újabb korlátokat állított az ipari szakmunkásképzés útjába, és egyre inkább megnyirbálta az eredeti terveket. A Tanácsköztársaság júliusban revideálni volt kénytelen március 31-i, az ifjúmunkások munka- és tanulmányi idejét heti 36 órában megszabó rendeletét, és náluk is bevezette a 48 órás munkaidőt.89 Ez már az ipari szakmunkásképzés elevenébe vágott. A Közoktatásügyi Népbiztosság azonban még most sem gondolt visszavonulásra. Két nappal a végzetes tiszai offenzíva előtt még kiadta rendeletét a megyei művelődési megbízottaknak a szakmunkásképző-iskolák felállításáról. A mezőgazdasági szakmunkásképzés sem fejlettségében, sem jelentőségében nem állítható az ipari szakmunkásképzés mellé. A lemaradás mindenesetre különös, hiszen a kérdés jelentőségével már a Népköztársaság idején tisztában voltak, a Tanácsköztársaság termelőszövetkezetekre és állami gazdaságokra orientálódó agrárpolitikája pedig csak erősíthette volna az agrár szakoktat ás jelentőségének felismerését. Igaz, hogy az agrárszakoktatás helyzetét nem lehet kizárólag a Közoktatásügyi Népbiztosság tevékenysége alapján megítélni, mert a Földművelésügyi Népbiztosság is igen jelentős és eredményes tevékenységet fejtett ki ezen a téren.90 Ami magát a középfokú mezőgazdasági szakoktatást illeti, ezt a Közoktatásügyi Népbiztosság az ipari analógiájára, négyéves mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák keretében akarta megoldani. A környék mezőgazdasági jellegének, termékeinek figyelembe vételével erdőgazdasági, kert gazdasági, ipari növényeket termelő stb. mezőgazdasági szakiskolákat terveztek. Ezeknek az iskoláknak tantervei is elkészültek, kapcsolatban a gazdasági szakképzésnek a nyolcosztályos népiskola felső tagozatába bevezetni kívánt tantervével. A mezőgazdasági szakmunkásképző ügyosztály rendelettervezetet készített a gazdasági oktatáshoz szükséges gyakorlati területek biztosítása tárgyában. Oktatókat érettségizett ifjakból akartak képezni. Az 1919 július végén a megyei művelődési megbízottakhoz a szakmunkásképző iskolák felállítása tárgyában intézett rendelet külön kitért a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákra, felhíván a figyelmet arra, hogy ilyen iskolákat a rendelkezésre álló tanerők csekély számára való tekintettel egyelőre csak azokban a városokban, ill. községekben lehet felállítani, amelyekben megfelelő számú olyan mezőgazdasági pályára készülő 14 éves tanuló van, akik a polgári, Ш. a középiskola négy osztályát elvégezték. Ezenkívül az elméleti oktatáshoz megkívánt tanhelyiségeknek és a gyakorlati bemutatáshoz szükséges tangazdaságoknak is rendelkezésre kell állni. Végül arra is vigyázni kell, hogy a tanulóknak a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolába való beutalása és a teljes négyéves tanfolyam elvégzése a szülők, ill. a hozzátartozók részéről minél kisebb ellenállásba ütközzék.91 A mezőgazdasági szakmunkásképzésnél nem kisebb, sőt valójában még nagyobb akadályokkal kellett megküzdenie a középfokú kereskedelmi vagy — mint akkor nevezték 89MTM 114-116. 9QBellér Béla: Mezőgazdasági szakoktatás a Tanácsköztársaság idején. Agrártörténeti Szemle, 1969/1-2.47-58. 91MTM 117. 3*
