Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
BELLÉR BÉLA egyéb gazdasági tanintézetnek 100 hallgatója volt; a 3 vincellér iskola és szőlészeti t^pfolyam pedig szünetelt. A mezőgazdasági szakműveltség fejlesztésében még a gazdasági népiskoláknak volt a legjelentősebb szerepük, amelyeket 24 495 tanuló látogatott. A magyar szakmunkásképzést a Tanácsköztársaság emelte ki ebből a nemcsak közoktatásügyi szempontból elmaradott, de hovatovább az ország egész gazdasági, technikai fejlődését is gátló helyzetéből. A Közoktatásügyi Népbiztosság elsöpörte az útból az emberileg megalázó, közoktatásügyi, gazdasági, technikai szempontból pedig egyaránt hasznavehetetlen tanoncoktatási rendszert, és helyébe a nyolcosztályos általános népiskolára épülő, vagyis középfokú négyosztályos szakmunkásképzést állította ipari, elosztó üzemi (kereskedelmi) és mezőgazdasági változatban. Az ipari szakmunkásképző iskolákban a tanítás tartama négy év (14-18 életév). A heti tanórák száma 36; ebből 24 óra gyakorlati foglalkozás, 12 pedig elméleti oktatás. Az ipari szakiskolát mintaüzemnek képzelték el, ahol az ifjúmunkás gyakorlatilag mestersége egész szakmáját elsajátítja a primitív szerszámoktól a legmodernebb gépekig, elméletileg pedig az anyagtechnikával, termelő kalkulációval, szakmatörténettel, egészségtannal, rajzzal stb. olyan mértékben megismerkedik, hogy újításaival is elő tudja segíteni a többtermelést. Az elméleti és gyakorlati ismereteket lehetőség szerint műhelyiskolákban akarták átadni a tanulóknak és csak szükség esetén termelőüzemekben. A műhely iskoláknak, a munkaiskola eme speciális változatának felállítása azonban nem közönséges elméleti és gyakorlati nehézségek leküzdését követelte meg. Elméleti téren a fő feladat a pedagógiai egység és a szakmai sokféleség (100-nál több iparág!), az egységes és magasszínvonalú általános műveltség és a sokféle szakműveltség divergens tendenciáinak olyan egyeztetése volt, hogy a tanterv pedagógiailag egységes és ugyanakkor szakmailag differenciált legyen. A megoldás kiindulópontjaként a 12 órára tervezett elméleti és a 24 órás gyakorlati tárgyak tantervi elkülönítése, majd további lépésként az elméleti tantárgyak általános, a szaktárgyak speciális kívánalmainak megfelelően módosítható séma elkészítése kínálkozott. Az elméleti tantárgyak tantervét végül is a VAOSz Iskolai Reformbizottságának tanteryjavaslatai alapján alakították ki úgy, hogy a tantárgyakat csekély változtatással átvették, az óraszámokat azonban erősen módosították. Ezt az általános tervezetet aztán az egyes iparágak speciális igényeihez való alkalmazás és ezzel kapcsolatban az egyes iparágak végleges tantervének és tananyagának kidolgozása végett kiküldték a legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakembereknek. A tantervi munkálatoknál is nehezebb feladatot jelentett az ideális megoldásnak tekintett új műhelyiskolák felállítása, épületük, gépparkjuk, nyersanyaguk, kellően kiképzett oktatószemélyzetük és nem utolsósorban mindezek pénzügyi fedezetének biztosítása, méghozzá sürgetően rövid idő alatt, legkésőbb szeptember 1-ig. És habár a műhelyiskolák felállítása az egész társadalmat megmozgató országos érdekű üggyé vált, és nemcsak Budapesten, hanem vidéken (Győr, Miskolc, Diósgyőr, Kaposvár,Veszprém, Almás, Süttő, Pirka, Sóskút stb.) is hallatlan lelkesedéssel és lendülettel fogtak szervezéséhez, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az új tanév kezdetéig nem lehet valamennyi szakmunkás tanulót műhelyiskolában elhelyezni, hanem legföljebb 3000-et, és így az ideális megoldás helyett be kell érni egy kompromisszumos megoldással. Az iparos ifjúmunkásképzésnek végül is egyidejűleg és átmenetileg három iskolatípus állt rendelkezésére: 1. az újonnan felállítandó műhely iskolák; 2. az addigi, de elméleti és rajzoktatás
