Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
$ AZ 1918-19-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÁS POLITIKÁJA 213 A rendelet nem kívánja háttérbe szorítani a nyelvi és történelmi-társadalmi tantárgyakat sem. A történelemtanítás irányelveire vonatkozólag a legközelebb kiadandó rendelkezésekhez utasítja a tanárokat. Ami viszont a nyelvi tanulmányokat illeti, a rendelkezés háttérbe szorítja a klasszikus nyelveket a modern nyelvek, a magyar és az idegen nyelvek javára. A latin nyelv tanítását a fiúközépiskolák I —IV., a leányközépiskolák V—VI. osztályaiban, a görög és görögpótló tárgyak tanítását a fiúközépiskolák V-VI., a leányközépiskolák VI. osztályában megszünteti. Az így felszabaduló órák egy részét a magyarórákkal kell egyesíteni, és a világirodalom tanítására kell fordítani, másik részét pedig modern nyelvi órákra. A magyar irodalom tanításánál külön hangsúlyozza a rendelet a sok és jó olvasás, valamint a fogalmazás gyakorlásának fontosságát.86 86OL VKM Gimn. 1919-44-87 039. 8 7 Budapest Főváros Levéltára. X. kér. áll. főgimn. 1919. máj. 17-i tantestületi értekezlet jegyzőkönyve (442/1919). 8 8 A kihalásra ítélt polgári iskolákkal itt nem foglalkozunk. Biztos tudomásunk van arról, hogy a rendelet végrehajtása egyes gimnáziumokban megindult. A tantestületek gondosan számba vették a rendelet értelmében felszabaduló órákat, és azokat gazdaságosan elosztották.87 A hátralevő időben a rendelet irányelvei szerint folyt a tanítás.88 Szakmunkásképző iskolák A Közoktatásügyi Népbiztosság iskolapolitikájában — a júniusi jelentés szavaival élve — „a középiskolával legalább egyenrangú szerep” jutott a vele azonos fokon álló szakmunkásképző iskoláknak. Korábban ez nem volt így. Az iíjú szakmunkások nevelését a kiegyezéskori közoktatáspolitika nem tekintette fő feladatának. A szakmunkásképzés lényegében alsó fokon folyt. Az alsófokú ipari és kereskedelmi szakmunkásképzés színhelyei a tanonciskolák és a népiskola VII—VIII. osztályait helyettesítő ipari, kereskedelmi irányú ismétlőiskolák, a középfokú kereskedelmi szakiskolák, az ipari szaktanfolyamok, valamint a bányászati tanintézetek voltak. A háború mindezeket az intézményeket válságba sodorta. Különösen mély volt a válság az iparos- és a kereskedőtanonc iskolákban. Az iskolák, tanoncok száma az 1917/18. tanévhez képest felére-harmadára csökkent. 234 iparostanonc iskolában a tanév végén mindössze 24 367 tanuló maradt, a 36 kereskedőtanonc iskolában pedig 1809. Ugyancsak süllyedést mutatnak az általános ismétlő iskolák 2868 iskola-, ill. 85 935 tanulólétszámukkal; ez utóbbiból 10 056 volt iparos- és kereskedőtanonc. A középfokú szakiskoláknál szintén észlelhető hanyatlás, ha nem is ilyen riasztó mértékben. A 21 ipari-, ill. szénbányász iskolában 1918/ 19-ben összesen 3907, a 241 ipari szaktanfolyamon 12 775, a 36 „felső”- (valójában középfokú) kereskedelmi iskolában 9223 tanuló tanult. Még egyenetlenebb képet mutat a mezőgazdasági szakmunkásképzés. Paradoxonnak tűnik, pedig igaz, hogy az agráripari Magyarországon az agrárszakoktatás volt a legelhanyagoltabb állapotban. A nagyrészt mezőgazdasági irányú általános ismétlő iskolába 75 879 tanuló járt. A 8 földműves iskolának az 1918/19. tanév végén mindössze 188, 3 Századok 79/2
