Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
No 1918- 19-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÁSPOLIT1KÁJA 209 Nyolcosztályos népiskola A magyarországi iskolareformok alfája és ómegája a népoktatás helyzetének gyökeres javítása volt. Egy pillantás a korabeli népoktatási statisztikára világossá teszi előttünk a kérdés jelentőségét. Az 1918/19. tanévben az elemi iskolák kategóriájában 5584 mindennapi, 2868 általános ismétlő, ezen belül 472 nem szaktanítós és 22 szaktanítós iskola szerepelt. Az iparos iskolák száma 234, a kereskedő iskoláké 36 volt. Ugyanebben az időben 253 polgári iskola működött. Ezeknek az iskolaszámoknak a következő tanulólétszámok feleltek meg: elemi mindennapi iskolába 791 535, általános ismétlő iskolába 85 935, gazdasági népiskolába 24 495, inasiskolába 10 056 és végül polgári iskolába 58 667 tanköteles járt. A népoktatási intézmények közül mind számra, mind jelentőségre, alapműveltséget közvetítő funkciójára nézve a mindennapi elemi iskola emelkedett ki. Ugyanakkor egész iskolarendszerünknek ez volt a legfejletlenebb ágazata. Bár az idő ugyancsak eljárt már Eötvösnek a maga korában nagy horderejű népoktatási alaptörvénye, az 1868. évi XXXVIII. te. fölött is, és a korszerű alapműveltség nyújtására nyilván már nem volt elegendő a törvény által létesített hatosztályos mindennapos és a két-hároméves, heti néhány órás ismétlő iskola, nálunk még e törvénynek legalapvetőbb rendelkezését, a kulturális fejlődésnek olyan feltételét sem biztosították, mint az általános tankötelezettség. A Tanácsköztársaság a népoktatási reform előfeltételének az általános tankötelezettség végrehajtását tekintette. A Magyarországi Tanítók Szakszervezete is sürgette ezt a Közoktatásügyi Népbiztosságnál.74 A kormányzótanács készült is egy ilyen rendelet kiadására. A Közoktatásügyi Népbiztosságnak a művelődésügyi osztályok hatásköréről szóló rendelettervezete kifejezetten említi ezt. Sőt ez utóbbi tervezet maga is behatóan foglalkozik a tankötelezettség gyakorlati végrehajtásával, amelynek felelősségét a művelődési osztályokra ruházza.75 Tankötelezettségi rendelet kiadására végül mégsem került sor, aminthogy nem nyert egységes szabályozást a tankötelezettség korhatára sem. A népbiztosság fönti rendelettervezetében — az óvodákat is beszámítva — 3—18 év a tankötelezettség korhatára, akárcsak a Vörös Újság 1919. június 24-i közleményében. Viszont a népbiztosság júniusi jelentése már 6-18 évet említ.76 A tankötelezettség végrehajtásának egyik legfőbb akadálya a kiegyezéskori Magyarországon a népoktatás ingyenességének hiánya volt. 1908-ban ugyan elrendelték a népoktatás ingyenességét, de ezt a rendelkezést korántsem hajtották mindenütt végre, különösen nem az egyházi iskolákban. Ezért még a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének 1918. december 30-án elfogadott kultúrprogramja7 7 is síkra száll a közoktatás teljes 7 4 Új Korszak, 1919. júl.-aug. 5. 7 5PI Arch. A II. 7/89. 16Köte Sándor: A magyar nevelésügy a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején. Bp. 1963. 121. 69 MTM 198. 11 Better Béla: Közoktatásügyi reformtervek 1918-19-ben. Pedagógiai Szemle, 1968/10. 867-870. került sor. A Molnár József által felsoroltakhoz hasonló eseteket magam is említek - méghozzá éppen
