Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
208 BELLÉR BÉLA van hajtva, s csak a széleken van még folyamatban.” A jelentés bízik abban, hogy június közepére a Tanácsköztársaság meg nem szállott területén az államosítást befejezik.70 70MTM 203. Bellér Béla: A Tanácsköztársaság egyházpolitikájáról. Világosság, 1962/7-8. 97. Számúéi: i. m. 146. Erényi: i. m. 224-225. 7 2 PI Arch. Fond 24/15. 101-102. MTM 302. 7 3Molnár József Heves megyei pedagógusok küzdelme a tanácshatalom közoktatásügyi törekvéseiért. - Tanulmányok a Magyar Tanácsköztársaság nevelésügyének köréből. Bp. 1969. 16716 azt állítja, hogy a Heves megyei adatok ellene mondanak azon megállapításomnak, hogy „ . . . a fakultatív hitoktatás bevezetése — néhány jelentéktelen incidenstől eltekintve — éppen olyan simán, minden megrázkódtatás nélkül történt, mint az államosítás.” (Vö. Bellér Béla: A Magyar Tanácsköztársaság iskolapolitikája. Pedagógiai Szemle, 1969/3. 222). Azonban ő sem tud felhozni egyetlenegy valamirevaló incidenst sem a kötelező hitoktatás megszüntetésével kapcsolatban. (I. m. 145-146.) Ha tehát valóban nem hajtották végre a vonatkozó rendeletet (amiben mellesleg kételkedni is lehet, hiszen a hivatkozott nyilatkozatok a Tanácsköztársaság megdöntése után, nagyrészt a maguk korábbi szerepét szépíteni kénytelen, fegyelmi alatt álló pedagógusok szájából hangzottak el), összeütközésre akkor sem Az iskolák államosításával az iskolai vallásoktatás régóta vajúdó kérdése is megérett a megoldásra. A Tanácsköztársaság nagyfokú óvatossággal és önmérséklettel kezelte ezt a kényes kérdést. Bár a Forradalmi Kormányzó tanács már az első napokban kimondta az egyház és az állam különválasztását, és elvben állást foglalt az iskolai vallásoktatás megszüntetése mellett is, Kunfi — a március 254 kormányülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint — halasztó megoldást javasolt. A konkrét intézkedéseket végül is a helyi tanácsok hatáskörébe utalták.71 Az ellenforradalmi történetírás később úgy áhította be a dolgot, hogy elsőnek — március 27-én - Budapest közoktatásügyi biztossága szüntette volna meg iskoláiban a kötelező vallásoktatást. A valóságban azonban a vallásoktatás megszüntetése terén nem Budapest, hanem a vidék volt a kezdeményező. Budapestet a kötelező vallásoktatás megszüntetésében megelőzte Erzsébetfalva (március eleje), Szentendre (március 22.), Fejér megye (március 24.), Debrecen (március 26.). A fővárosi rendelet eszerint nem kezdeményezője, hanem csak folytatója volt a kötelező hitoktatást megszüntető vidéki határozatoknak és rendeleteknek, amelyeknek sorát természetesen a március 274 fővárosi rendelet sem zárta le. Hogy a közvéleményt nem érte előkészületlenül a kötelező vallásoktatás eltörlése, bizonyítja, hogy az erre vonatkozó tanácsi rendeleteket általában nagyobb megrázkódtatás nélkül végre lehetett hajtani. Tiltakozásról csak szórványosan tudunk, például Egerből. Vallásos egri asszonyok küldöttségben kérték a megyei direktóriumot, hogy az iskolákban továbbra is hagyják meg a vallásoktatást. Amikor határozott visszautasításban volt részük, azt a mérsékeltebb kérést terjesztették elő, hogy akkor legalább a tanóráktól függetlenül adjanak helyet az iskolákban a vallásokt at ásnak. A sajtóelőadó Eger erősen klerikális szellemére való tekintettel javasolta is a kérés teljesítését azzal a feltétellel, hogy a hittanórákon jelen legyen a munkástanács egy ellenőre. A végleges rendezést a kormányzótanács is így képzelte el,72 bár a központi rendelkezés végül is elmaradt. A Tanácsköztársaság kétségkívül nagyfokú elvi szilárdsággal és ugyanakkor taktikai rugalmassággal járt el e két régi polgári demokratikus követelésnek, az iskolaáhamosításnak és a fakultatív hitoktatásnak megvalósításában. Mind a kettőt alárendelte az osztályharc, a szocialista nemzeti egység, a belső és a külső front szilárdsága érdekeinek.73
