Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
KL 1918-19-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÁSPOLITIKÁJA 207 Iskolaállamosítás - fakultatív hitoktatás A szocialista közoktatáspolitika nálunk éppen úgy, mint a megkésett polgári fejlődésű kelet-európai országokban, először nem szocialista, hanem polgári demokratikus feladatokkal került szembe. Ezek között első helyen az iskolák államosítása és világi szelleművé tétele, vagyis a kötelező hitoktatás megszüntetése és helyette az önkéntes (fakultatív) hitoktatás bevezetése állott. Magyarország iskolarendszere 1919-ben polgári szempontból is teljesen elmaradott, feudális-klerikális jellegű volt. Különösen nyomasztó volt az egyház iskolamonopóliuma a mindennapi elemi iskolánál. Magyarország magyar igazgatás alá eső részén 1918/19-ben összesen 5584 mindennapi elemi iskola működött. Ebből mindössze 804, vagyis 14,3% volt állami. Az iskolák háromnegyed része, 74,4%-a, szám szerint 4159 a felekezetek kezében volt, a többi pedig, szám szerint 621, egyéb nem állami (tehát vármegyei, községi, társulati, magán) iskolafenntartók között oszlott meg. A Tanácsköztársaság iskolapolitikája radikálisan véget vetett ennek a tarthatatlan állapotnak. Alig múlt el egy hét a hatalom átvétele után, a Forradalmi Kormányzó tanács március 29-én máris kiadta XXIV. sz. rendeletét a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételéről. A történelmi jelentőségű rendelet 1. §-ának szó szerinti szövege a következő: „A Magyarországi Tanácsköztársaság az oktatás ügyét állami feladatnak tekinti. Ehhez képest a Tanácsköztársaság valamennyi nem állami nevelési és oktatási intézetet kezelésébe vesz át. Az intézetek céljaira szolgáló minden ingatlan és ingó ennek a kormányzótanácsi rendeletnek az alapján köztulajdonná válik”.65 65MTM 8. 66MTM 10, 14-17, 24-26. 67MTM 5. 6 8 PI Arch. Fond 24/31. 442-443. 6 9 Vörös Pest megye. Szerk. Vigh Károly. Bp. 1959. 123. Ezt a rendeletet szervesen kiegészítették a Közoktatásügyi Népbiztosság újabb rendeletéi a nevelési és oktatási intézetek átvételéről, a Forradalmi Kormányzótanács, valamint a Közoktatásügyi Népbiztosság rendeletéi az egyházi vagyonok átvételéről,66 és megerősítette az 1919. június 23-án elfogadott új alkotmány 11. §-a: „A dolgozók igazi lelkiismereti szabadságát azzal védi a Tanácsköztársaság, hogy elválasztja teljesen az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja.”67 Minthogy az iskolaállamosítás a közvélemény és a pedagógusok egyik legrégibb, egészen 1848-ig visszanyúló követelése volt, végrehajtása nem okozott nagyobb megrázkódtatást. A klerikális reakciónak, holott előzőleg erősen szította a tüzet, csupán szórványosan sikerült ellenállást szerveznie az iskolaállamosítás ellen. Ilyen esetekről tudunk pl. a Vas megyei Felsőszölnökről, ahol a plébános által felizgatott tömeg azzal fogadta az egyházi vagyon leltározására odaérkező megbízottat: „Nekünk nem kell iskola!”68 Pest megyében sem lehetett mindenütt a rendeletet végrehajtani.69 A szórványos incidensek azonban legfeljebb megzavarták, itt-ott lelassították, de végeredményben meg nem akadályozhatták a nagy jelentőségű akciót. A Közoktatásügyi Népbiztosság 1919. júniusi jelentése így jellemzi az államosítás körül kialakult helyzetet: „Valamennyi nem állami nevelési és oktatási intézet államosítása a Tanácsköztársaság területének legnagyobb részén végre
