Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
AZ 1918-19-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÁSPOLITIKÁJA 199 a munka oldalán van a helye. Az 1918. november 24-én megalakult, a polgári demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való továbbfejlesztéséért harcoló Kommunisták Magyarországi Pártja központjává vált az összes forradalmi baloldali áramlatnak, és befolyása kiterjedt az Ipari és közlekedési Tisztviselők Országos Szővetségére(IKTOSZ-ra) és a belőle alakult Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségére (AMOSZ-ra), valamint a pedagógus szervezetekre is. 1918 decemberében — Czóbel Ernő fővárosi tanár kezdeményezésére — létrejött az előző év nyarán megalakult osztályharcos szakszervezet, a Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége (VAOSZ) pedagógus szakcsoportjának kommunista frakciója. Ugyancsak a VAOSZ tanítói szakosztálya volt a bölcsője az 1918. december 30-án megszületett országos pedagógus szakszervezetnek, a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének, amelyben kezdettől fogva erős volt a kommunista befolyás. Ugyanezt lehet elmondani az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetségéről és a Nemzeti Tanács kebelében megalakított Irodalmi és Művészeti Szakbizottságról is.4 5 A balratolódás az egyetemi ifjúság soraiban is folytatódott. A Galilei Kör az 1919. február 20-án betiltott Kommunista Párt mellé állt. Március 2-i nagygyűlése izgatott forradalmi hangulatban folyt le. A szocialista diákok szervezkedése valamennyi egyetemen előrehaladt. A katonadiákok ugyancsak radikalizálódtak. A reakciós szervezetek tevékenysége, különösen Budapesten, alábbhagyott; megkezdődött viszont a legreakciósabb diákok illegális ellenforradalmi tevékenysége. 1919 tavaszán az ország egész helyzete a szocialista forradalom felé mutatott. A polgári-szociáldemokrata koalíciós kormány a legtöbb területen adósa maradt a forradalmasodó néptömegeknek. A parasztság hiába követelte a radikális földosztást, a munkásság a gyárak, bányák, bankok köztulajdonba vételét, a pedagógusok az iskolák államosítását. Nem tudta megoldani a kormány — ismételt jó szándékú erőfeszítései ellenére sem — a nemzetiségi kérdést, és nem tudta megvédeni az országot az antantimperializmusnak és kelet-európai szövetségeseinek ismételt támadásaitól sem. Mindezek a körülmények nyilvánvalóvá tették a polgári demokratikus rendszer csődjét és a proletárhatalom elkerülhetetlenségét. Ez a történelmi kényszer diktálta a liberális-radikális burzsoázia hatalomátadását a proletariátusnak, a két munkáspárt, a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesülését a marxizmus—leninizmus elvi alapján és együttes, vér nélküli hatalomátvételét, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását 1919. március 21-én. II. Közoktatáspolitika a Magyar Tanácsköztársaság idején Áz a hatalmas teremtő munka, amelyet a Tanácsköztársaság az élet minden területén végzett, nem hagyta érintetlenül a közoktatásügyet sem, sőt legemlékezetesebb alkotásait talán éppen ezen a területen emelte. A Tanácsköztársaság 133 napos fennállásának rövid időszaka alatt is újjáformálta a közoktatásügy egész szervezetét, és megújította belső tartalmát is. A proletárdiktatúra rendszeréből szükségszerűen fakadt a kulturális forradalom eszméje. ,,A proletárdiktatúra ebből a szempontból — fejtegette Kun Béla — 4S Földes Éva: Kulturális forradalom — forradalmi kultúrpolitika a Magyar Tanácsköztársaságban. - „A szent, a várt szélvész.” Szerk. Mészáros István. Bp. 1970. 132-133. Hevesi Gyula: A Tanácsköztársaság 50. évfordulójára. Magyar Tudomány, 1969/3. 119. József Farkas: Élő hagyományunk: a Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. Magyar Tudomány, 1969/6. 357. Ladányi: i. m. 591. 2*
