Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
AZ 1918-19-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÁSPOLITIKÁJA 195 Az egyetemi és főiskolai hallgatók reformterveinek sorából kiemelkedik a Galilei Kör már említett kultúrpolitikai reformterve. Ebben a galileisták a személyi változásokon túlmenőleg messzemenő szervezeti változtatásokat is javasolnak. „Múlhatatlanul szükséges — hangsúlyozzák — az egyetem szellemi nívójának az emelésére néhány ott eddig nem képviselt tudomány részére új tanszékek felállítása is”. A reformjavaslat részletesen felsorolja, hogy milyen változásokat tart szükségesnek az egyes karokon, a jogi, orvosi és bölcsészeti karon. A jogi karon pl. szükségesnek tartja új, párhuzamos tanszékek felállítását úgy, hogy ezt a rendezést össze kell kapcsolni egy új társadalom tudományi és közigazgatási kar létesítésével. „Rendkívül fontosnak ítéljük — hangoztatja a javaslat —, hogy a tudományegyetemen közgazdasági, szociológiai és közigazgatási fakultás létesítessék, hogy az egyoldalú jogi képesítéssel bíró régi közigazgatási hivatalnoki kar helyébe modern, a mai élet szerkezetét megértő, kezét a társadalmi élet ütőerén tartó új sereg lépjen”.2 9 Az egyetemi reform szükségességének felismerése elől maguk az érintett egyetemek sem zárkózhattak el. A polgári demokratikus forradalom időszakában a reformtevékenység valóságos mozgalommá dagadt, amelyben egyetemi tanárok, tudományos és közművelődési társulatok, szakszervezetek egyaránt részt vettek. A Nagy László-féle Gyermektanulmányi Társaság, a Természettudományi Szövetség (személy szerint Vadász Elemér) és Веке Manó reformjavaslatai a szervezeti kérdések mellett a tanulmányi rendszer reformjára, az oktatás új szellemének biztosítására, az egyetemi felvételi rendszer demokratizálására is kiterjedtek. A jogászképzés reformerei gyakorlati irányba kívánták terelni az oktatást, és jogtörténet helyett a tételes magán- és közjoggal akarták kezdeni a stúdiumokat. A tanárképzés reformja a Magyarországi Tanítók Szakszervezetét, a Természettudományi Szövetséget, a budapesti bölcsészhallgatókat, az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetségét egyaránt foglalkoztatta. Legforradalmibb elgondolása az egységes pedagógusképzés volt. Az orvosképzés reformját a Pólya Jenő és Török Lajos közt lefolyt vita, amelyben az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetsége is hallatta hangját, a klinikai stúdiumok fontossága, a tanulmányi időnek az adminisztráció csökkentése révén elérendő növelése felé terelte. A műegyetemi oktatás reformját az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége (AMOSz) még 1918 novemberében előterjesztette. Ezen belül az építészoktatás reformját művészeti továbbképző tanfolyam és új tanszékek beiktatásával Möller István dolgozta ki, és a Magyar Mérnök és Építész Egylet vitatta meg. Az agrár felsőoktatás reformját a Mezőgazdasági Oktatási Szakegyesület és az OMGE irodalmi és tanügyi szakosztálya vette közös gondjaiba. Ennek főbb pontjai voltak: a mezőgazdasági oktatás általános reformja; a mezőgazdasági szakemberek vezető szerepének biztosítása a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási ügyosztályán; a földreformra való tekintettel gazdatisztek helyett a kisgazdákat segítő szakemberek, gazdasági felügyelők képzése.30 29OL VKM Egyet. 1918-27-239 119. 30Ladányi Andor: Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom és a magyar felsőoktatás. Felsőoktatási Szemle 1968/10. 592-594. Devics József-Zádor Mihály-Károlyi Zsigmond: A Tanácsköztársaság intézkedései, ill. tervezetei a műegyetemi oktatás korszerűsítése érdekében. Felsőoktatási Szemle 1969/4. 199-200.
