Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
192 BELLÉR BÉLA Az átszervezés legszembetűnőbb vonása, hogy hiányoznak a minisztériumból az egyházi ügyosztályok. Ez természetes is a vallásügy kiválása után. Ugyanakkor hiába keressük az ennek logikus konzekvenciáját jelentő államosítási ügyosztályt. Sőt az állami elemi iskolák ügyeit intéző ügyosztály mellől nem hiányzik a nem állami elemi iskolák ügyeit intéző ügyosztály sem. Viszont a szervezet olyan elemei, mint az egész nevelésügy átfogására hivatott, az elnökség alá rendelt ügyosztályok léte, a szakoktatásnak, az ifjúság szociális és egészségügyi gondozásának a minisztérium által való irányítása haladó vonásokat kölcsönöznek a közoktatásügyi apparátusnak.2 7 2' Heksch: i. m. 108. 118. 2 7 ^Varsányi Péter István: Törvényjavaslat a pedagógusképző intézmények államosításáról 1919 februárjában. Magyar Pedagógia, 1975/1. 59 68. Az államosítási ügyosztálynak a minisztérium szervezetéből való hiányzása fölveti a kérdést: milyen álláspontot foglalt el a minisztérium a haladó és szocialista tanítómozgalom régi, a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének programjába is fölvett követelésével, az iskolaállamosítással szemben? Afelől nem lehet semmi kételyünk, hogy a szociáldemokrata miniszter és ugyancsak szociáldemokrata államtitkára, Somogyi Béla egyetértett az államosítás követelésével, hiszen mindkettőnek személyesen is része volt abban, hogy ez bekerült a magyar szociáldemokraták ájtalános politikai elvei közé.A Szociáldemokrata Párt természetesen elvárta a közoktatásügyi tárca élére került elvtársaitól az iskolaállamosítás sürgős megvalósítását. Kunfi és Somogyi hajlandó is volt erre. Kunfi Kaposvárott 1919. március 18-án elmondott, a Népszava másnapi számában közölt beszédében félreérthetetlenül leszögezte: „Az elemi iskolákat, a tanítóképzést kivesszük az egyház kezéből, és az összes iskolákat államosítjuk.” Az iskolaállamosítás első lépésének tekinthetjük a kisdedóvóképzés, valamint az elemi és polgári iskolai tanítóképzés állami ellátásáról a minisztérium által 1919 februárjában elkészített törvényjavaslatot. A javaslat 1. §-ában leszögezi: „A tanítóképzés állami feladat”, és elrendeli a nem állami óvónő- és tanítóképző intézeteknek 1919. július l-éig történő, kártalanítás nélküli átadását, a tanításnak a következő tanévben való zavartalan folytatását a volt felekezeti tanerők esetleges bevonásával. Az ismert okok — a Tanácsköztársaság kikiáltása — miatt ugyan nem került sor a törvényjavaslat megvitatására és elfogadására, de egy ilyen javaslat léte mégis bizonyíték amellett, hogy a szociáldemokrata minisztérium nem lett hűtlen az iskolaállamosítás szociáldemokrata követeléséhez, még akkor sem, ha ezt szemmel láthatólag nem egyszerre, hanem csupán fokozatosan kívánta megvalósítani.27^3 A minisztérium reformálni kívánta a középiskolát, fejleszteni a népoktatást. Megtette az előkészületeket az általános tantervi reform kidolgozására. Mindezek a tervek azonban egyelőre leküzdhetetlen akadályokba ütköztek. Az egész magyar közoktatásügy kardinálás kérdéséhez, a nyolcosztályos népiskola megvalósításához pl. addig hozzá sem lehetett fogni, míg meg nem teremtik e döntő fontosságú reform gazdasági, társadalmi és politikai előfeltételeit. A nyolcosztályos általános népiskolát nyilván nem lehetett létrehozni a felekezeti oktatás által előidézett közoktatásügyi partikularizmus felszámolása nélkül. Az egyházi iskolák államosításához viszont addig hozzá sem lehetett kezdeni, amíg az egyház gazdasági és kultúrmonopóliuma érintetlenül áll. Nem volt sokkal kedvezőbb a helyzet a magyar iskolaügy másik döntő kérdése, a tanoncoktatás körül sem. Bolgár Elek, Czóbel Ernő, Kelen József, Lengyel Gyula és
