Századok – 1979

Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II

188

BELLÉR BÉLA

Az új közoktatásügyi kormányzat tagadhatatlanul igen fontos polgári demokratikus követeléseket iktatott programjába. Az oktatás új szellemének meghirdetése, az iskoláztatás teljes egyenlőségének deklarálása, az iskoláztatási korhatár 14 éves korig történő felemelése, az oktatás természettudományi és gyakorlati jellegének hangsúlyozása, diákszociális akció megindítása s a tanítók régi követeléseinek teljesítése haladó vonásokat kölcsönzött a programnak. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a program még polgári demokratikus szempontból sem volt elég messzemenő és következetes. Hiányzott belőle pl. a haladó és szocialista tanítómozgalom régi követelése, az iskolák államosítása, a vallástanítás kiküszöbölése, a vallás- és közoktatásügyi tárca egymástól való elválasztása, az egységes nyolcosztályos általános iskola megvalósítása. (Hiszen a tervezet szerint tulajdonképpen csak az elemi oktatás (6—10 éves életkorig) általános; a középiskolák erre az elemi iskolára és nem a 10-14 éves felső népiskolára épülnek). Az viszont a program polgári korlátáiból következett,, hogy általában csak elvi jogokat, lehetőségeket deklarált, de nem gondoskodott ezek reális biztosításáról. E hiányosságok — főképp az iskolák államosításának kimaradása - miatt szociáldemokrata részről élesen bírálták a programot.13

A Lovászy-féle közoktatásügyi kormányzat ettől a kritikától is sarkallva megkezdte programjának végrehajtását. Rendeletet bocsátott ki a pedagógusok politikai meggyőződésének szabad kinyilvánításáról.14 Ez tulajdonképpen a Károlyi-kormány által meghirdetett demokratikus szabadságjogoknak az iskolai életre való alkalmazása volt. A kormányzat a nők előtt is megnyitotta az egyetemek, műegyetem, jogakadémiák kapuit.15 Legfontosabb intézkedése azonban kétségkívül az 1918 :VIII. sz. néptötvény volt az állami elemi népiskolai és óvodai pedagógusoknak, a gazdasági szaktanítóknak az állami tisztviselői osztályba való besorolásáról, illetmény- és nyugdíjügyi viszonyainak rendezéséről. Az állami elemi népiskolai tanítók és tanítónők 10 924 főnyi létszámának 20%-a 27 szolgálati évvel a

VIII.,

40%-a 18 évvel a

IX.,

30%-a 9 évvel a

X.

és 20%-a a

XI.

fizetési osztályba, az áll. kisdedóvónők 1510 főnyi létszámának 50%-a a

X.,

másik 50%-a pedig a XI. fizetési osztályba került. A kezdőfizetésűeket azonnal a

XI.

fizetési osztályba kellett kinevezni. A rendelet vonatkozott a nem állami tanítókra is. Ámbár ez a fizetésrendezés az állami költségvetést 33 millió koronával terhelte meg (15 millió jutott a nem állami tanítók és óvónők számára),16 maga a besorolás nem keltett különösebb visszhangot, mert jócskán elkésett. A drágaság fokozódása miatt a fizetésemelés már csak látszatsegítséget jelentett.

A miniszteri szózat nemcsak jobb fizetésű, tehát buzgóbban dolgozó, hanem egyben magasabb képzettségű tanerőket is ígért a magyar közoktatásnak a tanítóképzés átfogó reformjával. Ebből a tervből azonban Lovászy minisztersége alatt csak egy, nem is túlságosan jelentős reform valósult meg: a polgári iskolai tanárképzés főiskolai szintre emelése. A minisztertanács 1918. november 23-i ülésén határozatot hozott a budapesti áll. Polgáriiskolai Tanítóképző Intézetnek és a budapesti Áll. Erzsébet Nőiskola Polgáriiskolai Tanítónőképző Intézetnek Polgáriiskolai Tanárképző Főiskola címmel főiskolákká való átminősítéséről.1

7 A minisztérium a rendelettel kapcsolatban felkérte a polgári 1 3 Juhász Nagy: i. m. 396-397.

1 4 Hivatalos Közlöny, 1918. 4.

15Uo.

1 6 Magyar Törvénytár. 1918. évi tc.-ek és néptörvények. Bp. 1919. 207-209.

17OL VKM Polg. 1920-5-13 648 (204 064/1918).