Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
AZ 1918—19-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÁSPOLITIKÁJA 185 kezdeményezés, az új úton az első, nem nagy, de mégis meghatározó jelentőségű lépések jutottak, a Tanácsköztársaságnak az alap kiszélesítése, a folytatás és betetőzés, az óriás léptek a világosan felismert cél irányában. I. A Magyar Népköztársaság közoktatáspolitikája 1918 októberében a háborús vereség és a polgári nemzeti-mozgalmak csapásai alatt széthullott az Osztrák-Magyar Monarchia. 1918. október 30-31-én Magyarországon is polgári demokratikus forradalom zajlott le a munkásosztály vezetésével. A forradalom megdöntötte a németbarát monarchista nagybirtokos és nagytőkés osztály uralmát, és hatalomra juttatta a Károly Mihály által vezetett Nemzeti Tanácsot, amely az antantbarát liberális nagyburzsoáziát, a demokratikus kispolgárságot és a szociáldemokrata munkásságot képviselte. Károlyi a Nemzeti Tanács pártjaiból október 31-én polgáriszociáldemokrata koalíciós kormányt alakított. A kormány a függetlenségpárti tömegek követelésére november 16-án kikiáltotta Magyarország teljes függetlenségét, elszakadását Ausztriától, és népköztársaságnak nyilvánította hazánkat. A polgári közoktatáspolitika dilemmái A Károlyi-kormánytól a közvélemény általános politikai programjának megfelelően a közoktatásügy polgári demokratikus újjászervezését várta. A reformelgondolások a szakvezetés, a demokratikus ügyintézés, a bürokrácia megszüntetésének követeléseiben jelentkeztek elsősorban. Ezek a különböző pedagógus szakszervezetek, ifjúsági mozgalmak, de lehet mondani, az egész haladó közvélemény egyöntetű kívánságai voltak. Legvilágosabban a galileistáknak, a haladó főiskolai és egyetemi hallgatók körének 1918. november 18-án kelt, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba felterjesztett kultúrpolitikai reformjavaslata foglalta össze ezeket. A galileisták követelték, hogy minden ügykör vezetése szakember kezében legyen, s ezek megfelelő munkatársakkal és tanácsadó szervekkel együttműködve dolgozzanak. Minden ügykörben a referens hallgassa meg a kultúrmunkások véleményét az elvégzendő munkára vonatkozólag. Az egyes testületek egymás mellé tömörülve, demokratikusan szervezett bizalmi testületeik révén legyenek állandó kapcsolatban a kulturális ügyek felelős vezetőivel. A minisztérium munkaképességét fokozni kell, adminisztrációját pedig egyszerűsíteni és gyorsítani.5 5 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) VKM Egyet. 1918-27-239 119. - Kiadta Szűcs László: A Galilei Kör kultúrpolitikai reformjavaslatai a közoktatásügyi miniszterhez (1918. november 18.). Párttörténeti Közlemények, 1959/3-4. 257-277. 6 Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története. Bp. 1945. 229. A Károlyi- kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, dr. Lovászy Márton jogász, előbb megyei tisztviselő, újságíró, majd magyarkanizsai országgyűlési képviselő, a függetlenségi mozgalom elismert publicistája és vezér egyénisége, a Károlyi-féle Függetlenségi Párt alelnöke6 alkalmasnak látszott ezen várakozások kielégítésére. A politikai és szaklapok egybehangzóan nagy reményeket fűztek Lovászy miniszterségéhez, de már az
