Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
TANULMÁNYOK Bellér Béla: \Z 1918/1 9-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÄSPOLITIKÄJA Az 1918/19-es forradalmak közoktatáspolitikájának neveléstörténeti értékelése nagyjában és egészében követte a két forradalom általános történeti értékelésének zegzugos vonalát. Hogy az ellenforradalmi korszakban mindkettő megítélése teljesen negatív volt — amelyen neveléstörténeti vonatkozásban sem változtattak lényegesen Imre Sándornak és Fináczy Ernőnek kényszeredett elismerései azon aligha lehet csodálkozni a szocialista forradalom és a kapitalista ellenforradalom antagonizmusának ismeretében. Még az is érthető némileg, hogy az 1918/19-es forradalmak és ezen belül a közoktatáspolitika értékelése a felszabadulást, a népi demokrácia megalakulását követően sem került azon nyomban helyes vágányra, noha a népi demokrácia magát — 1848/49 és más haladó hagyományok mellett — az 1918/19-es forradalmak örökösének tekintette. 1848/49 igazi jelentőségét azonban könnyebben felfogta a közvélemény, mint 1918/19-ét. Míg ugyanis 1848/49 történeti képét „csak” meg kellett tisztítani a nacionalista torzításoktól, „csak” fel kellett tárni osztálytartalmát és tendenciáit, vagyis helyre kellett rakni társadalmunk történeti tudatában, addig „ .. . 1918-at és 1919-et nemcsak a gyalázkodástól és ócsárlástól kellett megtisztítanunk, nemcsak menetét és szociális tartalmát kellett feltárnunk, de emlékét, képét, helyét nekünk kellett és kell, a nemzeti közgondolkodás értelmében véve történelmivé tenni, a nemzet történetébe mintegy visszaiktatni: nekünk kellett és kell a történelmi köztudat szerves részévé építeni”. Ennek a feladatnak teljesítését elodázta, lényegében az 1956 utáni szocialista konszolidációig halasztotta a dogmatikus-szektás szemlélet, amely nem csupán 1918/19 igazi rehabilitációjára nem volt képes, hanem a régi Keletű torzításokat még újakkal is tetézte. Különösen megsínylette ezt a szűkkeblűséget az 1918/19-es polgári demokratikus forradalom. „. . . Az a 70 esztendő, amely 1918-at 1848-tól elválasztotta s az a néhány hónap, amely 1919-től, tragikus távlatot kapott. A nagy előd árnyékában és a nagy utód homályában gyakran fakult, sőt veszett el 1918 történelmi értelme és jelentősége”.1 1 Pach Zsigmond Pál: Forradalmi évfordulóra. Magyar Tudomány 1969/1. 3. Az 1918/19-es forradalmak 60. évfordulójára a magyar történettudomány nagyjában és egészében teljesítette az 1918/19-es forradalmakkal kapcsolatos feladatait. Újonnan feltárt források s gondos részlettanulmányok egész sorának felhasználásával olyan monográfiák készültek, amelyek alapján ma már világosan lehet látni a magyarországi polgári demokratikus és a szocialista forradalom történelmi jelentőségét, egymáshoz való törvényszerű viszonyát, sőt néhány vezető történelmi alakját is. A neveléstörténet nagyjában és egészében követte a történettudomány fejlődési vonalát, értékes forráskiadványo1*
