Századok – 1979
Történeti irodalom - Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944–47 (Ism.: Berlényi Gyula) 165/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 165 mellett mintegy 20 000 munkaszolgálatost szabadított fel Magyarország területén.) A könyv legfontosabb érdemének azonban azt a fejtegetést tartom, hogy bemutatja a hivatalos intézkedés mellett, mi volt a „magánszorgalmú kutyák” szerepe, hogy Illyés egy versének hasonlatát alkalmazzuk, hogy megmutatja azt a társadalmi, politikai légkört, amelyben a zsidóüldözés és antiszemitizmus minden formája legrosszabb esetben bocsánatosnak számított, többnyire azonban hazafias erénynek. A munkaszolgálat így vált nemcsak a magyarországi zsidóság tragédiájának egyik fonásává, de az egész ország tragédiájává is, mivel hozzájárult az az erkölcsi, politikai zülléshez, a társadalom korrumpálásához. „Minden érték átértékeló'dött. A kegyetlenségből hazaszeretet lett, az atrocitásokból hősiesség, a korrupcióból erény” - vallotta a háború után Szombathelyi vezérkari főnök. Utal arra - ahogy Bajcsy Zsilinszky fogalmazta híres memorandumában hogy az aktív kegyetlenkedés, annak elnézése, a védőintézkedések megakadályozása, speciális összefüggést hoztak létre a tisztikar jelentős részénél. Braham könyvének tanulságai közül a fasizmus manipuláló hatását kell leginkább megszívlelni. Az eszmékkel, a politikai jelszavakkal való visszaélés folyamatát érzékelteti a könyv azt a politikai, erkölcsi folyamatot, melynek során a régi értékek hamis átértékelést nyernek, és ezáltal fokozatosan minden értéktelenné válik. Ránki György VIDA ISTVÁN: N FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT POLITIKÁJA 1944-47 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1976. 368 1.) Vida István a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt történetének legfontosabb szakaszát, a felszabadulást követő, közel három évet választotta monográfiája tárgyául. Vida - mint írja — azt a célt tűzte maga elé, hogy bemutassa FKGP „felszabadulás utáni pályafutásának azt az ívét, amely a párt hatalmas, heterogén összetételű tömegpárttá válásával kezdődött, s a politikai hatalom megszerzéséért vívott majd kétéves harc után a párt szétesésével zárult”. Ismerve azt a sajátos és fontos szerepet, amelyet az FKGP a népi demokratikus átalakulás idején betöltött, a téma monografikus feldolgozása mindenképpen indokolt volt. A könyv egy, a pártnak a háború befejező szakaszában folytatott politikáját tárgyaló bevezetés után három fejezetben tekinti át az FKGP-nak a felszabadulás után a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelmét. Az első a felszabadulástól az 1945 novemberi választásokkal bezárólag az FKGP „gyűjtőpárttá” válását tekinti át. Foglalkozik a párt újjászervezésével, a népi demokratikus rendszerbe való beilleszkedésének kérdésével. A korábbi feldolgozásoknál részletesebb elemzést nyújt az 1945. augusztus 20-i nagyválasztmányi ülésről; gazdag anyaggal szemlélteti, hogyan sorakoztak fel a polgári erők a párt mögött. Végül részletesen áttekinti a választási küzdelmet, a választások eredményeit, s kitér a párt választási győzelme okainak elemzésére. A következő fejezet az 1945 novembertől 1946 decemberig terjedő időszakot, a párt hatalmi törekvéseit s azok kudarcát tárgyalja. Elemzi a választási győzelemnek a pártra gyakorolt hatását, a hatalmi törekvések felerősödését, majd ezek megtorpanását a koalíció baloldalának 1946 márciusi fellépése idején. Kimutatja, hogy a párt - a Baloldali Blokk legfontosabb követeléseinek teljesítése ellenére - 1946 tavaszán-nyarán sem hagyott fel hatalmi törekvéseivel, hanem ellentámadásba ment át (elsősorban az ún. „arányosítási” kérdésben). Ezzel összefüggésben elemzik a Kisgazdapárt 1946 májusi memorandumát, a június eleji pártközi megállapodásokat, s a július 16-i koalíciós egyezményt. 1946 augusztus-szeptemberében a párton belül megélénkültek a politikai útkereséssel kapcsolatos eszmecserék, viták. A párton belül két, fontos kérdésekben eltérő, de végcélját - a népi demokrácia polgári jellegű konszolidálását - tekintve azonos vélemény alakult ki. Ezért - jóllehet a Tildy-féle és a jobboldal által képviselt nézetek közt számottevő különbségek is voltak - a párt „baloldali” útkeresése 1946 őszén méltán tekinthető taktikai jellegűnek. A könyv utolsó fejezete az 1947. január-szeptember közötti időszakot tárgyalja, amelyben Vida részletesen elemzi a párt széthullás! folyamatát a köztársaságellenes összesküvés feltárásától az 1947 augusztusi választásokig. Foglalkozik az összeesküvés felgöngyölítésének a pártra gyakorolt hatásával, a Kisgazdapártnak a 3 éves terv bevezetésével szembeni manővereivel, Nagy Ferenc miniszterelnök bukásával, s végül az 1947-es választások előkészületeivel, eredményeivel.
