Századok – 1979
Történeti irodalom - Braham Randolph L.: The hungarian labor service system 1939–1945. (Ism.: Ránki György) 164/I
164 TÖRTÉNETI IRODALOM RANDOLPH L. BRAHAM: THE HUNGARIAN LABOR SERVICE SYSTEM 1939-1945 (New York. 1977. 159 1.) A MAGYAR MUNKASZOLGÁLAT TÖRTÉNETE Braham, amerikai professzor ez ideig is sokoldalú munkásságot fejtett ki a magyarországi zsidóság második világháború alatti tragédiájának történeti feldolgozásában. Ismert könyve a magyarországi zsidóság megsemmisítéséről (The Destruction of the Hungarian Jewry) az első történeti összefoglaló feldolgozás a kérdés Lévay Jenőnek közvetlen a háborút követő, sok forrásanyagot felhasználó munkája után. Rendszerességével, Magyarországon részben ismeretlen német dokumentumok publikálásával ez a munka is nagyban gyarapította ismereteinket. Új könyve - vagy talán, ha a munka terjedelmét nézzük, inkább nagyobb tanulmánya, hiszen a feldolgozás szövege 80 oldal - most a munkaszolgálat jellege következtében erősebben hazai anyagra, mindenekelőtt Karsai Elek értékes forrásközlésére (Fegyvertelenül álltak az aknamezőn) támaszkodik. Emellett gazdagon merít természetesen a német iratanyagból, használja az Izraelben működő Yad Washem centrum által összegyűjtött anyagokat, valamint egy sor olyan visszaemlékezést, mely Magyarországon nem volt hozzáférhető. A rövid bevezető történelmi és politikai keret - ahogy a mindössze hétoldalas első fejezet címe fogalmazódik - aligha elégséges azonban ahhoz, hogy a két világháború közötti ún. zsidókérdés és antiszemitizmus problémáját a szerző mélyrehatóan elemezze. Sem az antiszemitizmus sajátos magyarországi társadalmi, gazdasági gyökereiről, sem a magyarországi zsidóság társadalmi elhelyezkedéséről, és még kevésbé az asszimilációs problémáról nem kapunk eleget ahhoz, hogy a kérdés történeti fejlődését egy tájékozatlan olvasó megérthesse. Mint ahogy az ország elmaradott társadalmi, politikai viszonyai, gazdasági nehézségei átlátása is joggal hiányolható ahhoz, hogy a fejezet betölthesse funkcióját. Munkája nagyobb része viszont - midőn a munkaszolgálat intézményének, működésének és szerepének leírása következik - úgy véljük, jól és objektiven foglalja össze mondanivalóját. A munkaszolgálat intézményén keresztül Braham munkája jól mutatja be Magyarország és politikai vezetésének ellentmondásos helyzetét. Az 1939. II. te., mely a munkaszolgálat intézményét törvényesítette - bár világos diszkriminációs intézkedés volt, elsősorban a zsidó vallású lakosság ellen még nem a megsemmisítés, a haláltáborok célkitűzésével jött létre. Bevezetésében egyrészt szerepe volt a hazai politikai élet jobbratolódásának, a tisztikar erős antiszemitizmusának, másrészt a német nyomásnak. Braham megmutatja, hogy 1941-ig egészében a munkaszolgálat intézménye nem volt más, mint a katonai szolgálat egy büntetőbb válfaja, azok számára, akiket a politikai, katonai vezetés - politikai okokból - nem tartott hadra foghatónak. (A megkülönböztetés mesterséges volt, a munkaszolgálatosak túlnyomó többsége ugyanis azonosította volna magát a hadsereg korabeli tevékenységével.) A munkaszolgálatosak helyzete 1941 után fokozatosan romlott. A speciális megjelölés (sárga szalag), a katonaruha helyett civilruha bevezetése ennek csak első jele volt. A minőségi változás a Szovjetunió elleni hadbalépést követően következett be. A szovjet frontra küldött munkaszolgálatos egységek - mintegy 40 000-50 000 ember - már a legkegyetlenebb bánásmóddal, s nem egy esetben céltudatos elpusztítás veszélyével kellett hogy számoljanak. Braham itt is utal arra, hogy a hivatalos szabályzat és egyes különösen kegyetlen parancsnok vagy keretlegény által való értelmezés között milyen különbség volt, utal arra is, hogy a munkaszolgálatosakkal való bánásmód a német és a magyar parancsnokság között olykor súrlódáshoz vezetett. Braham jól foglalja össze azokat a borzalmas szenvedéseket, amelyeken a szovjet fronton vagy a bori bányákban dolgozó munkaszolgálatosok keresztülmentek. Gazdagon illusztrálva írja le a nyilasok által elkövetett és az 1944-45-ös kegyetlenkedéseket. Lényeges mondanivalója van a német megszállás időszakáról. Hangsúlyozza, hogy amint a magyar történelem két világháború közötti időszakának számos más jelensége bizonyos funkcióváltozáson ment keresztül, amennyiben a korábban szélsőjobboldali rezsim a német megszállás alatti Európában bizonyos szigetet jelentett a fasiszta totális államok mindent megsemmisítő gépezetéhez képest, úgy a munkaszolgálat is sajátos módon bizonyos védelmet, valamivel emberibb körülményeket jelentett a deportálásokhoz és a koncentrációs táborokhoz képest. (A szovjet hadsereg a budapesti zsidóság megmaradt, zömmel öregekből és gyerekekből álló része
