Századok – 1979
Beszámoló - Történettudomány és társadalomtudományok. Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29–31-i szegedi vándorgyűléséről (Gunst Péter–L. Nagy Zsuzsa) 132/I
BESZÁMOLÓ 135 Kitért arra, hogy a történelem és a közgazdaság gondolati találkozása sem maradhat olyan szinten, melyben csak a történettudományra nézve kötelező összefüggések uralkodnak. A történelem nem lehet a közgazdaságtudomány segédtudománya, amiként fordítva sem lehetséges. S ebben az összefüggésben vizsgálta a hazai közgazdaságtudományi elemzéseket, azt, hogy azok mennyiben nyújtanak segítséget a gazdaságtörténetnek. Kiemelve több számottevő kezdeményezést, azt állapította meg, hogy lényegében igen minimális a gondolati érintkezés a két tudomány között hazai viszonylatban. Ránki György előadását azzal a gondolattal fejezte be, hogy a marxista gazdaságtörténetírás - minden eredménye ellenére is — még a kezdeteknél tart, s ahhoz, hogy igazi tudomány legyen, új tudománnyá kell válnia. Ebben az értelemben e tudomány előtt is még igen nagy jövő áll. Ránki György előadása igen széles körű, sokágú vitát váltott ki, melyben az előadás által érintett gondolatok sokoldalú megvilágítást nyertek. Közvetlenül közgazdaságtudomány és történettudomány kapcsolatához szólt hozzá Ehrlich Éva, aki részben a saját kutatásai kapcsán vizsgálta azt, milyen szerepe lehet a közgazdaságtudomány számára a gazdaságtörténetnek. Ennek során szélesebb perspektívába ágyazva kutatásait, utalt a gazdasági növekedés kérdéseivel foglalkozó magyar közgazdaságtudományi irodalomra, s azokra a kutatásokra, amelyek az 1960-as években kezdődtek meg. Ennek során hamar kiderült, hogy csupán közgazdaságtudományi elemzés statikus képet ad, melynek általánosítása nem felel meg a tényleges fejlődésnek, ugyanakkor azt feltételezi, hogy minden ország lényegében hasonló gazdasági fejlődési utat jár meg. Tulajdonképpen a gazdaságtörténeti irodalom tanulmányozása hívta fel a közgazdasági kutatások figyelmét arra, hogy a gazdasági fejlődés számos vonása nem magyarázható meg a múlt ismerete nélkül, s egyidejűleg arra is, hogy számos történeti tényező determinálja a modern gazdasági fejlődés ütemét és módját is, ami végül is a specifikus vonások megfelelő hangsúlyozását eredményezte a közgazdaságtudományi kutatásokban is. Konkrét példákkal mutatta meg, hogy egy-egy mutató azonossága, vagy közel megfelelő volta mögött — figyelembe véve az eltérő struktúrákat, s más tényezőket — tulajdonképpen lényeges meg nem felelések húzódnak meg, ami pedig alapvető jelentőségű a közgazdaságtudományi kutatások egésze s az azt hasznosító gazdaságpolitika számára is. Ebből a szempontból nagyon sajnálatosnak tartotta, hogy a mai közgazdaságtudományi kutatások Magyarországon igen ritkán vannak tekintettel a gazdaságtörténeti kutatások eredményeire, s alig hasznosítják azokat. Részben ehhez a kérdéshez szólt Gunst Péter, aki felszólalásában a magyarországi gazdaságtörténeti kutatások tudománytörténeti lemaradásának okairól és körülményeiről beszélt. Utalt arra, hogy a 19. század utolsó harmadában még több közgazdász kezdeményezett gazdaságtörténeti kutatásokat (közvetlen kapcsolat volt Kautz Gyula és tanítványai révén Roscher és a magyar kutatások között), ez a kezdeményezés azonban hamar megtorpant. Ennek tudománytörténeti okai vannak, amelyek máig rányomják bélyegüket a magyarországi gazdaságtörténeti kutatásokra. Éppen ez a viszonylagos visszamaradás eredményezi, hogy a Ránki György referátumában bemutatott polgári gazdaságtörténeti kutatási módszereknek a hazai kutatásokban lenne jelentőségük, akár a kvantifikációról, akár a new economic history módszereiről is van szó (anélkül természetesen, hogy ezzel ideológiailag azonos alapokra kerülnénk). Kiemelte, hogy mindaddig, amíg a történészek egyetemi oktatásában a közgazdaságtannak semmi szerepe nincs, s amíg az oktatás nem
