Századok – 1979
Beszámoló - Történettudomány és társadalomtudományok. Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29–31-i szegedi vándorgyűléséről (Gunst Péter–L. Nagy Zsuzsa) 132/I
136 • BESZÁMOLÓ tartalmazza a hosszú távú folyamatok kutatásának problematikáját, nem lehet számítani arra, hogy a gazdaságtörténeti kutatások a Ránki György által vázolt perspektívának megfeleljenek. A közgazdaságtudomány közeledését a történettudomány felé emelte ki hozzászólásában Gyimesi Sándor. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a dinamikus közgazdaságtan folyamatokat vizsgál, s így konkrét adatok vizsgálatánál tulajdonképpen átlép a gazdaságtörténetbe. Ugyancsak a közgazdaságtudomány perspektíváinak tágulását jelenti, hogy korábban a közgazdasági elemzéseken kívül eső tényezőket (technológia, ízlés, intézmények stb.) is vizsgálnak, s ezek történeti fejlődését is kutatják. A növekedés- és fejlődéselméletek körében is születtek olyan teóriák, amelyek az emberiség fejlődésének átfogó elméletét kívánják adni, s ezzel lényegüket tekintve gazdaságtörténeti elméletekként jelentkeznek. Katus László a gazdaságtörténetírás és a közgazdaságtudomány hazai találkozásáról beszélt, amelyre az 1960-as évek közepe táján került sor. Hangsúlyozta, hogy e találkozásban - a külföldi gazdasági örténeti munkák ösztönzése mellett - fontos szerepet játszott a magyar marxista közgazdaságtudomány megújulása is az 1960-as években. Azóta már a tőkés korszak történetével foglalkozó összefoglaló munkákban nálunk is uralkodóvá vált a közgazdasági szemléletmód. A felszólaló rámutatott arra, hogy a közgazdasági szempontú megközelítés szilárd megalapozása egyelőre még hiányzik, mert még nem állnak rendelkezésünkre a gazdasági növekedés különböző összetett mutatóinak (nemzeti jövedelem, illetve bruttó hazai termék, beruházások, munkaerő jövedelemelosztás, fogyasztás, külkereskedelem, finanszírozás stb.) az egykorú forrásanyag sokoldalú feldolgozása alapján kialakított megbízható hosszú távú idősorai. Több hozzászóló is felvetette a kérdést, mennyiben hasznosítható a történettudományi kutatásokban a közgazdaságtan elmélete és módszertana, elsősorban a kapitalizmust megelőző időszakok kutatásában, hiszen a modern közgazdaságtudomány lényegében a kapitalizmus kibontakozása során született s elemzései elsősorban a tőkés viszonyokra vonatkoztak. Kérdés, mondotta Gyimesi Sándor, mennyiben lehet szempontjait hasznosítani a feudalizmus kutatásában. Részleteredmények ellenére ugyanis máig sincs kidolgozva a feudalizmus politikai gazdaságtana. Megítélése szerint mégis feltétlenül hasznos lehet a közgazdaságtan eredményeinek figyelembevétele e téren is, hiszen ezek vezettek több új eredmény eléréséhez a történeti kutatásban (pl. a 14. és 17. századi válságszakaszok felismerése stb.). Közgazdaságtan és gazdaságtörténet kapcsolata tehát feltétlenül gyümölcsöző. Ugyanezt emelte ki felszólalásában Ruzsás Lajos is, éppen a későfeudalizmus vonatkozásában, egy konkrét példára utalva. Példája a fogyasztás vizsgálatára vonatkozott, melyet a 18. század végén a Dunántúl egy területén konkrét adatok alapján elemeztek, s melynek nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy pl. a táplálkozási szokások rendkívül konzervatívak, s átörökítenek olyan vonásokat, amelyek új, megváltozott gazdasági körülmények között már anakronisztikusak. T. Mérey Klára viszont azt emelte ki, hogy a leíró gazdaságtörténeti kutatásoknak is megvan a maguk feltétlen szerepe, ezek nélkül ugyanis aligha képzelhető el a tudományos megismerés és feltárás folyamatossága. Orosz István a regionális kutatások kérdését helyezte előtérbe. Kiemelte, hogy a gazdaságtörténeti kutatások kezdettől érdeklődtek a makroökonómiai vizsgálatok iránt; kérdés ezek után az, vajon a mikroökonómiai vizsgálatoknak van-e szerepük, lehetőségük, a modern gazdaságtörténeti kutatásban. Megállapította, hogy éppen a feudalizmus korában
