Századok – 1979
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése (Ism.: Székely Anna) 1157/VI
KRÓNIKA 1173 csoportok formájában, hanem mint egységes kollektív irányító testület fokozza tevékenységét, s a választott, az operatív feladatok végrehajtására is kötelezett testületek az eddiginél is nagyobb mértékben éljenek az Igazgatóválasztmány irányító tevékenységében rejlő lehetőségekkel. Az 1975-ös tisztújítás alkalmával az alapszabályban kötelezően előírt rotációs elv értelmében a Társulat nagy tapasztalatokat szerzett Elnöksége nagymértékben kicserélődött. Az új Elnökség továbbvíve a már kialakult, hasznosnak bizonyult kezdeményezést, elvi állásfoglalásai mellett konkrét és folyamatos segítséget szándékozott nyújtani az egyes reszortok munkájához, felölelve a társulati tevékenység lényegi egészét. Ezért az elnökségi munkában való kollektív részvétel mellett az egyes alelnökök egy-egy terület felügyeletét, segítését vállalták. így az Elnökség közvetlen és alaposabb áttekintést kaphatott az egyes reszortok tevékenységéről, ugyanakkor folyamatos elvi és operatív segítséget nyújthatott az egyes munkálatokhoz. S ha ez a rendszer nem is működött minden esetben tökéletesen, több tekintetben mégis új színt, tartalmi többletet volt képes az Elnökség tevékenységébe vinni. Ez a munka bár rendszeres volt, s a 3 éves időintervallumban a munkatervekben kitűzött valamennyi feladat ellátását biztosította, közel sem volt sem munkamegosztását, sem ütemét tekintve egyenletes, vitáktól mentes. A munkamegosztásban különösen nagy szerepet vállaltak az elnök, az általános alelnök és a főtitkár. Éppen vállalt különösen nagy szerepük miatt több cs részben hosszabb külföldi útjaik miatti távollétük azután nem használt a munka folyamatosságának. Az első időkben pedig a Társulat fizetett apparátusának válsága és teljes kicserélődése okozott zavart a tervek gyakorlati kivitelezésében, ami azután átmenetileg a vezető testületek tevékenységére is visszahatott. Mindenesetre két tanulságot le kellett vonni. Egyrészt az Elnökségen belüli munkamegosztás és a megosztott munka elvégzésének egyenletesebbé, harmonikusabbá tételének szükségességét, másrészt a szervező és adminisztratív apparátus pontos és folyamatos munkája biztosításának fontosságát, jelentőségét. Enélkül nemcsak a választott vezető testületek döntéseit fenyegeti az a veszély, hogy megvalósításuk késlekedik, hanem szervezetileg is akadozóvá válhat a Társulat egész tevékenysége. Az átmeneti zavarok után az Elnökség működése egyenletessé, s a szó legszorosabb értelmében irányítóvá vált. Az Elnökség munkáját a kérdések alapos, sokszor szenvedélyes megvitatása után hozott döntések jellemezték. Nem sikerült mindig, minden kérdésben egységes álláspontra jutni, de mindig sikerült az elvi kérdéseket és az operatív tevékenységet meghatározóan dönteni. Ezeket a döntéseket azután az Elnökség mint kollektív testület vállalva, az illetékes elnökségi tagok nemegyszer, pl. a vándorgyűlések, a pályázatok ügyében gyakorlati megvalósításhoz is felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak. Ez a segítség nagyban hozzájárult ezekben az esetekben a színvonal biztosításához. Az 1975. évi decemberi közgyűlés után kevesebb változás következett be a Titkárság, mint az Elnökség személyi összetételében. A Titkárság új reszortbontást hajtott végre, a főtitkár magára vállalta a nagy központi rendezvények szervezésének ügyét, a kiadvány-, sajtó- és propagandaügyek intézése egy kézbe került, a területi csoportok, más szóval a Budapesten kívüli munka kérdéseivel foglalkozó titkár a pályázati ügykört is magára vállalta. Ezt a munkamegosztást részben elvi álláspontunk (sajtó-, prop., -kiadvány), másrészt a Titkárság összetételéből származó gyakorlati kérdések indokolták (nagy rendezvények, területi csoportok — pályázatok). Ez a munkamegosztás mindenesetre a gyakorlatban szerencsésnek és hatékonynak bizonyult, mert kis- és nagy rendezvényeink megvalósultak, a területi csoportok fejlesztésében pedig minden korábbinál nagyobb eredményeket értünk el, s közben a pályázati munka folyamatossága sem szenvedett csorbát. Talán a sajtópropaganda reszort titkárának aktivitása nem volt arányban saját igényességével. Ennek oka ennek a munkakörnek a nehézségeiben és nem kellő tisztázottságában is keresendő, meg abban is, hogy a titkárságban levő nagyon határozott munka megosztás a kollektív működés rovására ment, s az épp egy olyan reszortnál éreztette hatását, amely igényeit, anyagait, szempontjait a többi munkaterületről kell kapnia. A Titkárság munkáját nehezítette, hogy egyik titkárunk munkájára hosszabb külföldi tartózkodása miatt egyáltalán nem számíthatott, a másik pedig külföldi házassága miatt kivált testületünkből. így a csonka Titkárságnak kellett a folyamatos munkát biztosítani, e teljes titkárságra szabott feladatokat megoldani. Ezt becsülettel meg is tette. Jelentős segítséget nyújtott ehhez az is, hogy a szekciók és a tagozat elnökei részt vettek a Titkárság ülésein, s segítséget nyújtottak a feladatok megoldásában, s egyben biztosították a titkárság és a Társulat egyes részlegei vezetőinek együttgondolkodását és együttműködését. Javasoljuk a következő vezetőségnek ennek a rendszernek a fenntartását.
