Századok – 1979
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése (Ism.: Székely Anna) 1157/VI
KRÓNIKA 1161 két tucat előadással és korreferátummal megtartott A Thököly-felkelés a magyar és európai történelemben nemzetközi konferencia, majd néhány hónap múlva a Salgótarjánban megrendezett A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom a második világháborúban konferencia, amelyen közel két és félszázan vettek részt, s két napon keresztül mintegy tucatnyi előadó sokoldalúan tárta fel a témát. Ebben az évben került megrendezésre a nagyszabású első országos Üzemtörténeti Konferencia Veszprémben, ahol történészek és üzemi szakemberek együtt vitatták meg az üzemtörténetírás eredményeit, korszerű módszereit és perspektíváit. Legnagyobb szabású rendezvényeink tehát a vándorgyűlések mellett az évente egy-két alkalommal megrendezésre kerülő tudományos konferenciák voltak, amelyek részben évfordulóhoz kapcsolódva — bár az évforduló inkább csak ürügy volt, egy-egy vitára érett tudományos kérdés elővételére részben „csupán” a kérdés aktualitása miatt kerültek megrendezésre. Ezeken a tudományos konferenciákon általában a kérdéssel foglalkozó legkitűnőbb szakemberek vállaltak szerepet. A tudomány új eredményei feltárásán és közzétételén túl már feltűntek a különböző nézetek ütközésének a jelei, helyenként tudományos viták alakultak ki, örvendetes tényszerűség és elvszerűség alapján. Ezek a nagy konferenciák így bizonyos mértékig már betöltötték a tudományos műhelyfórum szerepét is, nem csupán néhány a kérdéssel foglalkozó kutató között, hanem az ország legszélesebben vett szakmai közvéleménye előtt. Az is jellemezte ugyanis ezeket a konferenciákat, hogy hallgatói között megtalálható volt a történészek majd minden rétege; a kérdéssel foglalkozó szakembereken kívül általában legnagyobb létszámban a tanárok. A vándorgyűlések és tudományos konferenciák tapasztalataink szerint nemcsak a kérdés kutatóira, hanem a nagyszámú közönségre is rendkívüli inspirativ erővel hatottak, egyszerre töltöttek be tudományos műhely és köztudatformáló funkciót. Természetesen kevésbé széles körűek voltak azok a szó legszorosabb értelmében vett műhelyvitának szánt vitaestek, amelyeket a Kossuth Klubban tartottunk, 1976-ban még csak — szinte próbaképpen - kettőt; a mohácsi csatával kapcsolatos legújabb kutatásokról, illetve az egyetemes történeti kutatások helyzetéről és feladatairól. Az első kettő sikerén felbuzdulva 1977-ben négyet rendeztünk: - Az MKP és a márciusi Front a legújabb kutatások tükrében, A két világháború közötti szociáldemokrácia kutatásának kérdései, Az értelmiség fejlődése a 18. században, Magyarország a II. világháborúban az újabb kutatások tükrében, címen. 1978-ban ismét négyet rendeztünk: — Az európai fasizmusokról, Kormány válság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében, Az 1918-as októberi forradalomról, Az erdélyi fejedelemség történeti szerepe Bethlen és a Rákócziak alatt — témákról. S bár ezeket a vitaüléseket elsősorban a megadott témával foglalkozó szakemberek eszmecseréjének szántuk, szinte valamennyi olyan létszámú közönséget vonzott, hogy egyik-másik vitaesten a résztvevők el sem fértek a teremben, s a vitákat az idő előrehaladása miatt szinte erőszakkal kellett bezárni. Azt hiszem, nem tévedünk, ha mind a tudományos konferenciák, mind a Kossuth Klub-i viták sikeréből máris levonjuk azt a tanulságot, hogy a műhely-jellegű rendezvények ma már nemcsak szorosan az adott kérdéssel foglalkozó szakembereket érdeklik, hanem a témától és előadóktól függően nem lebecsülendő érdeklődést váltanak ki, szakemberek százait vonzzák, s ezeken keresztül - különösen az oktatókon keresztül - közvetlen hatást gyakorolnak a köztudat formálására. A tárgyalt időszak első évében rendezvény tervünk még nem kis mértékben az évfordulókhoz tapadt. 1976-ban még négy évfordulós rendezvényünk volt, amelyek épp évfordulós voltuknál fogva különböző, részben mérsékelt érdeklődést váltottak ki. Évforduló minden évben akad néhány, mi azonban a következő években — bár figyelembe vettük a legjelentősebb évfordulókat — már nem ezeket helyeztük programunk középpontjába. Felújítottuk a Magyar Tudományos Akadémián elhangzó felolvasó üléseket; 1976-ban Deák Ferenc és a reformkori Széchenyi-Kossuth vita-, 1977-ben Domanovszky Sándor helye a magyar történelemtudomány történetében, Dzerzsinszkij októbere, 1978-ban: A nyugat-európai abszolutizmus a 16-17. században, A jelenkori források közlésének néhány elméleti, módszertani kérdése. A pozitivista történelemírásról címmel hangzottak el előadások. Ezeknek az előadásoknak egy része magas színvonaluk ellenére sem vonzott olyan létszámú közönséget, mint a vitaülések és konferenciák, s ezt nem lehet egyszerűen a szervezés hibájának betudni. Szembe kell nézni ennek a konzervatív-formamegújítása szükségességének a kérdésével, a hagyományos felolvasó forma valamilyen, a közönséget is jobban aktivizáló módszerrel való kiegészítésének igényével. A tudományos élet szervezésén, az ebben való aktív részvételen túl a Társulat továbbra is feladatának tekintette a köztudatformálásba való közvetlen bekapcsolódást, a tudomány ered-
