Századok – 1979
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése (Ism.: Székely Anna) 1157/VI
1162 KRÓNIKA menyeinek szélesebb továbbvitelét, elsősorban az oktatáson keresztül. Ennek legegyszerűbb és legközvetlenebb módja volt a tanári továbbképzésben való részvétel. A tanári tagozat a Fővárosi Pedagógiai Intézettel karöltve csak Budapesten évi 30-40 továbbképző előadást tartott, a megyei kabinetek továbbképző tanfolyamaira pedig a Társulat számos esetben küldött előadót. A továbbképző jellegű központi rendezvények közül legjelentősebb volt az immár hagyományosan két évenként megrendezésre kerülő Történelemtanárok Nyári Akadémiája Keszthelyen. Ezen a 9 napig tartó, mintegy 250 hallgatóval megtartott nyári tanfolyamon egy-egy nagyobb témakör köré csoportosítva, a legújabb eredmények jutnak el a résztvevőkön keresztül az ország tanárainak többségéhez, s szívódnak fel az iskolai oktatás hajszálerein. A nyári akadémiákon való részvétel önkéntes, de a résztvevők többségének költségeit a megyei tanácsok és továbbképző kabinetek épp azért fizetik, hogy az itt hallottakat a megyében továbbadják, s ezzel hozzájáruljanak a megyei továbbképzés szakmai korszerűsítésének biztosításához. Az 1977. évi nyári akadémia szakmai előadásai a Társulat 1975 decemberi közgyűlésén Berend T.Jván elnök által ismertetett integrált tartalom és módszer felé haladó történelemtanítás tartalmi igényei, a történelem és a rokontudományok kapcsolata köré csoportosultak, az 1978. évié pedig Magyarország és a szomszéd népek történelmi kapcsolatairól adtak minden korábbinál korszerűbb képet. A szakmai előadásokat tanításmódszertaniak egészítették ki, hazai és külföldi előadók interpretálásában. A történelemtanítással kapcsolatos másik sorozatunk az iskolák és a közművelődési intézmények kapcsolatának erősítését volt hivatva szolgálni. Ki nem mondottan és kimondottan azt, hogy az iskolai történelemtanítást élőbbé, valósabbá, történelmibbé tegyük oly módon, hogy a történelem forrásait minél nagyobb mértékben bevonjuk az oktatásba, s ezzel lehetővé tegyük és elősegítsük a fiatalok önálló történelmi megismerő képességének, történelmi gondolkodásának kialakulását és fokozódását. Ehhez a történelem forrásai őrzőinek, feldolgozóinak és az oktatóknak szoros együttműködése szükséges. Természetesen ennek ki kell alakítani a megfelelő módszereit. Ezt a célt szolgálta az 1975-ben a Történelemtanítás és Múzeum- nagysikerű konferencia folytatásaként az 1976-ban Kaposvárott, mintegy kétszáz résztvevővel megrendezett Történelemtanítás és Levéltár- és az 1978-ban Debrecenben mintegy két és félszáz résztvevővel megrendezett Történelemtanítás és Könyvtárkonferencia. Az utóbbi konferencia Ajánlások közreadásával zárult, örvendetes, hogy mind az Oktatási Minisztérium, mind a Kulturális Minisztérium Ajánlásaikat magáévá tette, s tervek születtek azok megvalósításának módozataira és ütemezésére. így ezek a konferenciák a Történelemtanítás és Múzeum- konferenciához hasonlóan, közvetlen gyakorlati eredményt is hoztak. Megindult a tanárok, levéltárosok, muzeológusok, könyvtárosok együttműködése, amely nemcsak az oktatás, hanem a történelem emlékeit őrző intézmények szempontjából is fontos és jelentős. Ezeken a nagyszabású rendezvényeken általában sikerült összehozni az érdekelteket; a különböző területen dolgozó szakembereket, s közös erővel sok kölcsönösen érdeklődésre számot tartó kérdést a nyilvánosság előtt tisztáztunk. S ennek a jelentőségét sem szabad lebecsülni. Hiszen az együttműködés s a kérdések tisztázásának előfeltétele a megfelelő szakemberek találkozása, polémiája, közös álláspontok kialakulása, személyes és ezen keresztül intézmények közötti és intézményesített kapcsolatok szövődése. Ha csupán ennyit teszünk; fórumot teremtünk a szakemberek találkozásához, s szervezzük a nézetek kicserélését és nyilvánosságra hozását, ezzel sem lebecsülendő munkát végzünk. Azonban mindig természetszerűen tevődik fel a kérdés, hogy a nagy találkozók, a széles körű polémiák s a nyilvános helyzetfeltárások és tudományos tájékoztatások után mi történik az itt felvetődött kérdésekkel, mit teszünk két nagy rendezvény között. Csupán annyit-e, hogy amikor az egyiken túl vagyunk, azonnal elkezdünk készülni a másikra, vagy miután elmúlt a nagy nyilvános demonstratív előadások, viták nyilvánosságrahozásának pár napja, következik a Társulatnál vagy a Társulat segítségével, szervezésében, irányításával a megvalósítás elősegítésének szívós aprómunkája. A Történelemtudomány és Tömegkommunikáció kérdéseinek feltárása, megvitatása után értünk-e el eredményeket a rádió, televízió, filmek szakembereivel való gyakorlati együttműködésben, volt-e törekvésünk s erőnk a tömegkommunikáció történelmi programjainak alakításában és tartalmi, szakmai színvonalának tisztázódásában és növekedésében segítséget nyújtani? Ä történelmi irodalom és publicisztika-vándorgyűlés után megnövekedett-e a történészek publikációs tevékenysége, az ügy javára alakult-e az együttműködés a zsurnaliszták népes táborával, milyen, lépéseket tett ilyen irányba a Társulat? Ugyanez a
