Századok – 1979
Folyóiratszemle - Pintér István–Szabó Bálint: A népfrontmozgalom Magyarországon (Ism.: Póth Piroska) 1139/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1139 PINTÉR ISTVÁN-SZABÓ BÁLINT: A NÉPFRONTMOZGALOM MAGYARORSZÁGON Budapest, Kossuth Könyvkiadó — Hazafias Népfront, 1978. 217 1. A két szerzőnek a Kossuth Könyvkiadó és a Hazafias Népfront gondozásában megjelent könyve az első kísérlet arra, hogy tájékoztató igénnyel felvázolja a magyar népfrontmozgalom mintegy négy évtizedes fejlődésének történeti ívét. A mozgalom által megtett út tapasztalatai és tanulságai iránt érdeklődők a tudományos igényű összegezéseken túl (A Kommunista Párt szövetségi politikája 1936-1962, illetve Ságvári Ágnes: Népfront és koalíció Magyarországon 1936-1948) eddig A magyar népfront története. Dokumentumok 1935-1976 című kétkötetes gyűjteményt vehették kézbe. Pintér István és Szabó Bálint munkájának alapját is nagyrészt ez utóbbi dokumentumgyűjtemény, valamint a Magyar Nemzet 1977. június-szeptemberi számaiban közölt, „A magyar népfront története dokumentumokban” című — szintén közös — cikksorozat képezi. A kérdésre vonatkozó szakirodalom és újabb levéltári források alapján némileg átdolgozva és kibővítve, e cikksorozat kerül most könyv alakban is az olvasó kezébe. A népfront „a kommunista pártok szövetségi politikájának a történelmi és társadalmi viszonyok által meghatározott formája, de több is annál, mivel magában foglalja a népi hatalom megteremtésének és gyakorlásának módját, formáját is” - írják a szerzők. E koncepció jegyében tekintik át a magyar országi népfrontpolitika és -mozgalom fejlődését a népfrontgondolat születésétől a demokratikus erők tömörítéséért, majd az antifasiszta nemzeti függetlenségi front létrehozásáért folytatott harcon s az új, népi demokratikus államhatalom megteremtésén át egészen napjainkig. Ennek során elsősorban párthatározatokra, egyes vezető személyek állásfoglalásaira támaszkodnak, s csak másodlagosan arra, hogyan s mennyiben realizálódtak az ezekben megfogalmazott törekvések a tömegek körében. A szerzők, könyvük első - s egyben legkidolgozottabb — fejezeteiben gazdag s bőven idézett dokumentumanyag felhasználásával eler ., hogyan reagált a Kommunisták Magyarországi Pártja az 1930-as évek közepén a fasizmus eu ópai és magyarországi előretörésére, s a Komintern VII. kongresszusa által meghirdetett népfrontpolitikára. Felvázolják, milyen kísérletek történtek az új irányvonal s a párt eredeti — közvetlenül a szovjet mintájú proletárdiktatúra megteremtésére irányuló — stratégiai célkitűzésének összeegyeztetésére; hogyan történt a helyes politika elfogadása; melyek voltak a demokratikus erők tömörítése érdekében tett(v ^ei. Bemutatják azt is, hogyan fogadta a népfront ázására irányuló kommunista törekvéseket az ország demokratikus átalakításában érdekelt többi politikai erő, milyen visszajelzések érkeztek a tömegek és az egyes pártok részéről, s ezek következményeként hogyan tevődött át a demokratikus erők egyesítéséért folytatott harc súlypontja a fő irányvonalról az ifjúsági s a mindinkább politikai tartalommal telítődő irodalmi, művészeti mozgalmakra. Vázolják a Márciusi Front létrejöttének körülményeit, tevékenységét, e mozgalom megtorpanását, majd szétzilálódását. A fasiszta agresszió kibontakozása, majd a második világháború kezdete lezár egy korszakot a magyarországi népfrontmozgalom történetében. A belső fasiszta törekvések mellett a nemzeti függetlenség elvesztésének, s — következményeit tekintve - a parancsuralmi, totális fasiszta diktatúra bevezetésének lehetősége új helyzet elé állította az antifasiszta erőket. A szerzők felvillantják, milyen kül- és belpolitikai események (francia népfront megtorpanása, spanyol népfront veresége, müncheni egyezmény, a magyar revíziós törekvések „sikerei”, a kibontakozó hadikonjunktúra, az uralkodó osztályok nyugat- és németbarát csoportjai közötti ellentétek kiéleződése stb.) vezettek odáig, hogy Magyarországon nem az ellen forradalmi rendszer tömegbázisának szűkülése, hanem kibővülése ment végbe, a belpolitikai frontok világos szétválása helyett azok szinte végletes és csaknem végzetes összekuszálódása következett be. Bemutatják a KMP-nek az ország sorsát érintő világpolitikai események kapcsán kialakult állásfoglalásait, s idézik az új taktikai irányvonal, a nemzeti függetlenségi front kikristályosodásáról tanúskodó határozatait Az antifasiszta függetlenségi front létrehozására irányuló törekvések körvonalazódása szempontjából fontos állomás a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának 1941 áprilisi határozata. Ettől kezdve válik egyértelműen a KMP fő célkitűzésévé a kommunistáktól az uralkodó
