Századok – 1979
Történeti irodalom - „Szálasi naplója”. A nyilasmozgalom a II. Világháború idején (Ism.: Tilkovszky Loránt) 1131/VI
1132 TÖRTÉNETI IRODALOM ideológiája és az annak jegyében szervezett mozgalom kezdeteitől ad érdemleges anyagot, évekre s azokon belül hónapokra tagoltan. Tárgyalásából hiányzik a Nyilaskeresztes Párt 1938. augusztus és 1940. szeptember közti periódusa, amikor a börtönbüntetését töltő s ideológiáját azalatt tovább építgető Szálasi nem láthatta el irányító szerepét. Az anyag ott terebélyesedik ki, igen számottevően, amikor Szálasi ismét maga vehette kezébe, mégpedig a hungarizmus erőteljes kihangsúlyozásával, pártja - sőt a Pálffy-féle párt csatlakozásával létrejött rövidéletű nyilas egység — irányítását. A hamarosan, és éppen a hungarizmussal kapcsolatban elfoglalt német álláspont miatt bekövetkezett szakadás nyomán a napló továbbra is egyedül a hungarista irányzatot képviseli, éles harcban az Imrédy pártjával szövetkező, a németekhez hosszú ideig szorosabb és jobb kapcsolatokkal rendelkező riválissal, a Pálffy-féle nyilas párttal; ennek folytán a kötetből, amely a napló anyagát 1940 őszétől kezdődően teszi válogatásban közzé, nem domborodhat ki a maga egészében - mint alcíméből következtethetnénk — „a nyilas mozgalom a II. világháború idején”. Mindenekelőtt Szálasi hungarista mozgalmának a hatalomért folytatott harcáról van tehát szó a naplóban, de arról sem minden vonatkozásában. A mozgalom szervezeti erejének alakulása, amellyel egyébként időről időre számos korabeli hungarista feljegyzés, jegyzőkönyv foglalkozott, ezúttal úgyszólván teljesen mellőzött kérdés: a szóban forgó hungarista napló a hatalomért folytatott harcnak - mondhatnánk — „diplomáciájára” koncentrál: Szálasinak és munkatársainak a kormányzóval, a miniszterelnökökkel, a magyarországi szélsőjobb old ah politika különféle vezetőivel, illetve a német titkosszolgálat embereivel, majd a budapesti német követséggel és más német hatalmi tényezőkkel folytatott tárgyalásai, s azok sajátos beállítású, Szálasira és mozgalmára nagyon jellemző értékelése képezi elsősorban a napló anyagát, s teszi e tekintetben történeti forrássá. Talán nem tévedünk, ha a kötet Karsai által írt bevezetése fejtegetéseit itt-ott saját elképzeléseinkkel is kiegészítve, a hungarista napló sajátos jellegének, „műfajának” kialakítása szempontjából elsődleges szerepet egy bizonyos speciális naplófajtának tulajdonítunk: a hivatali naplónak. Szálasi, a volt vezérkari tiszt, aki - mint ismeretes - a hivatali, közelebbről a katonai hivatali bürokráciának számos elemét és jellegzetességét vitte át az általa vezetett mozgalomba, alighanem a katonai vezető szervek hivatali naplói mintájára készíttetett maga is naplót megbeszéléseiről, íratott munkatársaival is - a naplóhoz csatolandó — ún. „napijelentéseket” fontosabb tárgyalásaikról „külső felekkel”, amelyeket azután kiértékelt, és „pro domo”-ként rögzíttetett. Ebből a nyersanyagból történhetett a hatalom megszerzése érdekében tett lépések bemutatására és igazolására leginkább alkalmasnak vélt dokumentumok és értékelő feljegyzések kiválogatása és összeállítása hungarista naplóvá. A naplóba sűrűn, többnyire teljes szövegükben beiktatott dokumentumok nagy része Vágó Pál, Szöllősi Jenő, Kemény Gábor, Kovarcz Emil, Vájná Gábor és mások által készített feljegyzés különböző tárgyalásokról, értesülésekről, fejleményekről. Szálasi személyes szerzősége csupán néhány dokumentum (levél, kormánylista-tervezet stb.) esetében feltüntetett, más esetekben valószínűsíthető. Azon tárgyalásokról, amelyeket nem négyszemközt folytatott, feltételezhetően a kíséretében részt vett személy (Kemény, Vájná stb.) készítette a feljegyzést. Az sem dönthető el kétséget kizáróan, hogy maga a naplószöveg Szálasi személyes alkotása - (ez esetben a történelem számára való megörökítés célzata szolgálhat magyarázatul arra, hogy harmadik személyben beszél önmagáról) - lehetséges azonban, hogy szerzősége közvetett: a naplóra intencióival, illetve a szöveg ellenőrzésével nyomta rá vitathatatlan bélyegét. Ahhoz ugyanis nem férhet kétség, hogy a hungarista mozgalom e gépírásos formában fennmaradt, mintegy 1200 oldalas naplója teljesen adekvát módon juttatja kifejezésre a mozgalom vezérének felfogását az abban tárgyalt eseményekről, kérdésekről. Ily értelemben teljes joggal vallhatta magáénak a naplót Szálasi, akinek a pártban és mozgalomban betöltött vezéri és ideológiai irányító szerepe a naplóban is meghatározó módon domborodik ki, s ebben az értelemben tekinthető a hungarista napló „Szálasi naplója” gyanánt. Mint Karsai megállapította, a „nemzetvezető” ún. Oszágépítési Irodája 1945 elején előkészületeket tett, az 1944 októberi hatalomátvételig terjedő napló kiadására is, „A Nyilaskeresztes Párt — Hungarista Mozgalom Könyvei’ című sorozat keretében; Szálasi saját kezűleg javítgatta az Iroda vezetője, Kőfaragó-Gyelnik Vilmos által neki bemutatott előszót és bizonyos összekötő szövegeket. A sorozat első két kötetéhez, amelyek a hungarista ideológia alapjait képező Szálasi-tanulmányokat, előadásokat, brosúrákat és cikkeket tették volna gyűjteményesen közzé, harmadikként csatlakozott volna ..Harc a hatalomért” címmel a Szálasi-féle irányzatnak ez a sajátos párt- és mozgalomtörténete.
