Századok – 1979
Történeti irodalom - „Szálasi naplója”. A nyilasmozgalom a II. Világháború idején (Ism.: Tilkovszky Loránt) 1131/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1133 Ami az ideológiai alapvetésnek tekintett első két kötetet illeti a tervezett sorozatból, bizonyára találó Karsai azon feltételezése, hogy Szálasi szeme előtt Hitler Mein Kampfjának a német nemzetiszocialista mozgalomban betöltött ideológiai szerepe lebeghetett, bár nem látjuk nyomát annak, hogy egybegyűjtött saját ideológiai munkáit a Mein Kampfhoz hasonló, szerves egységet képező művé akarta volna gyúrni. Ami azonban a „Harc a hatalomért” című kiadni kívánt hungarista naplót illeti, címének egyszerű egybecsengése Hitler magyarul „Harcom” címmel kiadott munkájával, nem tekinthető elégséges érvnek amellett, hogy a Mein Kampf adta volna hozzá az alapötletet, hiszen ez utóbbi egészen más jellegű, nem valamiféle párt- és mozgalomtörténeti annotált dokumentáció, hanem programmatikus ideológiai alkotás, amelyről különben is képtelenség állítani, hogy „már sokkal korábban, a húszas évek első felében megírta a — [tudvalevőleg 1933-ban történt] - náci hatalomátvételhez vezető út történetét”. Nagyon lehetséges viszont, bár egyelőre ez sem bizonyított, hogy Szálasi számára a német nemzetiszocialista párt saját történetének dokumentumai összegyűjtésére és a párt „felvilágosító” munkájában való felhasználására tett bizonyos kezdeményezései szolgálhattak ösztönzésül A napló keletkezési körülményein kívül Karsai igyekezett tisztázni annak útját is jelenlegi lelőhelyéig, az oxfordi St. Anthony College könyvtáráig, ahol C. A. Macartney angol történész professzor irat-letétjében foglal helyet. Előadása alapján, sajnos nem egészen világos azonban, hogy a Szálasi 1946. évi budapesti népbírósági perében felhasznált - mikrofilmen az Országos Levéltárban (Filmtár, 7885. doboz) megtalálható - iratanyag milyen mértékben tartalmaz olyan dokumentumokat, amelyek a Macartney által Budapestről épp a per idején — Ries igazságügy miniszter készsége folytán - birtokba vett és magával vitt „Szálasi-napló”-példányban is szerepelnek, illetve hogy e napló anyaga hogyan viszonyúk a nyilasok által 1945-ben kihurcolt, az amerikaiak által lefoglalt, a washingtoni National Archives-ban kialakított magyar politikai és katonai iratgyűjteménybe (Collection of Hungarian Political and Military Records) került, majd mikrofilmen a Magyar Országos Levéltárban is (Filmtár, 16 718-16 732. doboz) hozzáférhető töredékes iratanyaghoz. Történeti forrásértékét felismerve, Macartney aknázta ki elsőnek a birtokába jutott naplót (October Fifteenth. A History of Modern Hungary 1929-1945. Edinburgh, 1956; 2. kiadás: 1961.), majd miután mikrofilm-másolatát Karsai Elek 1967-ben a Magyar Országos Levéltár részére megszerezte (Filmtár, 14 084-14 085. doboz), s ott a filmről készült fotókópiákat 8 kötetbe kötve - az „Államfői hivatalok levéltára” elnevezésű fondban (K. 750) - elhelyezték, a magyar történetkutatók számára is hozzáférhetővé vált. A korszakra vonatkozó fonáspublikációk és népszerű kiadványok terén számos érdemet szerzett Kársainak köszönhető, hogy ma már az olvasók széles köre ismerkedhet meg ezzel az érdekes anyaggal is. A napló teljes szövegének ismeretében helyesen átgondoltnak találjuk Karsai válogatását: a kötetbe a történeti szempontból leglényegesebb részek kerültek. Ez persze nem jelenti azt, hogy igen érdekes és jellemző textusok közléséről terjedelmi okokból ne kellett volna lemondani. Az, hogy ugyanakkor az egyébként is meglehetősen heterogén összetételű hungarista naplóból közölt szövegek közé olykor más megjelölt forrásokból származó szövegeket is beiktat, tovább fokozza a publikáció vegyes jellegét. Ehhez járul, hogy Karsai, aki a kötetet nyilván nem akarta nehézkesnek érzett külön tudományos apparátussal terhelni, oly módon teszi a kötet egészét zökkenőmentes egységes olvasmánnyá - ami különben nem lebecsülendő dolog! hogy saját magyarázó fejtegetéseit is mindenütt nyomban a közölt szövegek, szövegrészek közé helyezi. Nyomdaiéchnikailag, sajnos, nem kapott kellő segítséget ahhoz, hogy ezek a napló fejtegetéseitől mégis megfelelően elkülönüljenek. Indokolt, hogy a sokszor terjedelmes, egymást sok tekintetben ismétlő dokumentumoknak, amelyeket a naplóba teljes szövegükben iktattak be, a kötet összeállítója csak a fontosabb részleteit közli. Kívánatos lett volna azonban ilyen esetekben utalni a kihagyások tényére, és a kihagyott részek mibenlétére. A közölt szövegek gondozásának magától értetődő feladatain túlmenően Karsai - mint ' mondja, „kivételesen”, de azért elég gyakran - némileg át is írja a dokumentumokat. Állítása szerint azért, hogy egyáltalán érthetővé tegye a szerinte sokszor „érthetetlenségig bonyolult és rossz felépítésű szöveget”, valójában azonban inkább arról lehet szó, hogy miután különböző könyveiben a tudományos népszerűsítésnek már sok hatásos fogását kipróbálta, ezúttal azt a módszert alkalmazza, hogy párbeszédes formába önti a tárgyalásokról készült folyamatos előadású, vagy legfeljebb a tárgyaló felek váltakozva kifejtett mondanivalója szerint tagolt feljegyzéseket. Ezzel az eljárással, amelyet az egykori beszélgetések „rekonstruálásának” nevez, az eredeti dokumentumokat úgy alakítja át, hogy azok már-már színpadi vagy film szövegkönyvre emlékeztetnek. Bármennyire is gondosan ügyel a dialógusok 12*
