Századok – 1979
Folyóiratszemle - Hall Murray G.: Der Fall Bettauer (Ism.: Tihanyi János) 1129/VI
1129 gésrendszerét, a nemzetközi vállalatok a két világháború között kialakuló bonyolult hálózatát. A tőkeérdekeltségekre vonatkozó anyagai, különös tekintettel arra, hogy hasonló levéltári kutatások más országokban részben még nem engedélyezettek, részben csak most kezdődtek, egészen egyedülálló érdekcsségűek. Mindennek következtében könyve mintegy alapműve lesz azoknak a gazdaságtörténet vizsgálatoknak, melyek nem annyira a gazdasági fejlődés dinamikáját, hanem a nemzetközi összefüggés rendszerét a vezető gazdasági országok és a dél-kelet-európai kulcspozíciót elfoglaló bank- és iparvállalatok kapcsolatát kívánja kutatni. Teichova fő tézise, hogy az 1930-as években a nyugati országok számára a befektetett tőke profitja lett a legfontosabb. Meggyőzően bizonyítja, hogy szó sem volt arról, hogy 1938 előtt a nyugati tőke átengedte volna a vezető szerepet a német tőkének. A könyv elemzése ugyanakkor arra is rámutat, hogy a pozíciók fenntartását természetesen veszélyez tette, hogy Csehszlovákia - és még inkább a többi délkelet-európai ország - egyre kevésbé volt képes az eladósodás transzfer-követelményeinek eleget tenni. Itt merül fel a legfontosabb kritikai észrevételünk Teichova könyvével kapcsolatban. A 20-as évek nagyarányú nyugati tőkebeáramlása a külkereskedelmi mérleg kérdését másodlagossá tette; a 30-as években viszont - miután újabb tőkebehatolás nem volt - a külső piac vált mindinkább az egyik legfontosabb gazdasági kérdéssé. Mintha a szerző ennek nem szentelne elég figyelmet. Egészében azonban a könyv a nemzetközi gazdaságtörténeti irodalom figyelemre méltó alkotása, alkalmas arra, hogy a bonyolult gazdasági összefüggésekről áttekintő képet adjon, és mind a müncheni egyezmény előtörténetének, mind a délkelet-európai és különösen Csehszlovákia 30-as évekbeli gazdaságtörténetének lényeges gazdagodását jelenti. Ránki György MÜRRA Y G. HALL: DER FALL BETTAUER Locker Verlag, Wien, 1978. 220 1. A BETTAUER-ESET A kanadai születésű szerző, aki a kingstoni, freiburgi és bécsi egyetemeken folytatta irodalomtörténeti tanulmányait, számos publikációt jelentetett meg a legújabb kori osztrák irodalom kisebbnagyobb jelentőségű személyiségeiről. Különösen az első vüágháború utáni időszak foglalkoztatja, és talán ez ösztönözte, hogy a Bettauer-ügyet feldolgozza, és a kiadó segítségével a nyilvánosság elé bocsássa. 1925-ben oltotta ki a 21 éves Otto Rothstock revolvergolyója Hugo Bettauer bécsi bestseller író, újságíró, lapkiadó életét. A rendőrségi statisztika „politikai gyilkosság” címszó alatt szerepeltette az ügyet; Friedrich Berg „Die Ermordung Hugo Bettauers” című könyve, amely a merénylet után egy évvel jelent meg Bécsben, náci összeesküvésről írt, kivégzendő zsidók és szociáldemokraták listájáról, amelyen Bettauer is szerepelt. Állítólag a kijelölt merénylőknek hat hónappal a merénylet előtt ki kellett lépniük az NSDAP-ból (mint Rothstock valóban tette). A szerző feltárja a gyilkosság előtörténetét. Elmondja, hogy Bettauer publicisztikai, irodalmi munkássága a közvélemény részéről rendkívül ellentétes megítélésben részesült a 20-as évek első felében, s a politikai élet olyan szereplői is, mint a kérész tény szocialista Seipel kancellár és Bécs szociáldemokrata polgármestere, Seitz, hevesen vitáztak felette. Bettauer több mint 20 regényt írt; ezek a világháború utáni inflációs időszakban játszódtak, és nemcsak izgalmas bűnügyi, illetve szerelmi történeteket tartalmaztak, de politikai robbanóanyagot is: az akkori kalandorok és élvhajhászok forgatagában a közélet számos fontos szereplőjét, a szövetségi kancellárt, minisztereket, nagybankárokat is bemutatták. Megindult ellene a hajsza; szexuális felvilágosítással foglalkozó ,,Er und Sie” című folyóirata miatt bíróság elé is állították, de felmentették. Legolvasottabb könyve, a „Die Stadt ohne Juden”, amely 80 000, más források szerint negyedmillió példányban fogyott el, dühödt antiszemita reakciót váltott ki. Ennek élén a későbbi nemzetiszocialista főideológus, Alfred Rosenberg állt. A könyvet „tudatos zsidó faji propagandának” nevezte. Amikor a hecckampány tetőpontján Bettauert meggyilkolták, Rosenberg azt írta Der Weltkampf című folyóiratának (Halbmonatschrift für die Judenfrage aller Länder) 1925. április 15-i
