Századok – 1979
Folyóiratszemle - Magocsi Paul Robert: The shaping of a national identity (Ism.: Niederhauser Emil) 1125/VI
1126 TÖRTÉNETI IRODALOM fii vagy a ruszint önálló etnikumnak tekintő ruszinofil irányzatok állandó harca, amely ezt a száz évet végigkísérte, ezzel befejeződött. Könyve legvégén veti fel Magocsi munkája alapvető megállapítását: a ruszin nép számos kultúra kereszteződésében feküdt, nemzettéválásának több lehetősége is volt. Az egyik a különálló, ruszin nemzetté alakulás, a többi az orosz, az ukrán, a szlovák vagy a magyar nemzethez való asszimilálód ás. A legutóbbi 1918 előtt már kibontakozóban volt. Még két másik lehetőség is megvalósult. A Szlovákiában élő ukrán lakosság jórészt asszimilálódik a szlovákokhoz. A jugoszláviai Vajdaságban élő ruszin telepek önálló ruszin irodalmi nyelvet alakítottak ki, tehát az önálló nemzetiséggé fejlődés útjára léptek. A népesség zöme számára azonban a hazai megoldás, az ukrán nemzettel való azonosulás jelentette a kiutat a belső harcokból. Érdekes szempont, és jórészt igazat adhatunk a szerzőnek, hogy ez a többféle lehetőség csakugyan fennállott, számos tényező együttes hatásán múlt, hogy melyik is valósult meg. Az érthetetlen csak az, ha Magocsi ezeket a lehetőségeket egyaránt clképzclhetőknek tartja, miért írta meg egész könyvét úgy, hogy az olvasó az utolsó lapokig azt hiszi, az ukrán nemzettel való azonosulást tekinti az egyetlen reális megoldásnak. A hangsúlyokat ugyanis végig úgy helyezi cl könyvében, az értékeléseket mindig úgy adja, hogy csak ez a következtetés látszik a helyesnek, elfogadhatónak. Ezért marasztalja el alapvetően a magyar kormányzatot 1939-44 közti nemzetiségi politikájáért, mert az az orosz és ukrán megoldás helyett a ruszinnak mint önálló „magyar-orosz” nemzetnek az öntudatosodását szorgalmazta. A magyar politikával szemben Magocsi különben is általában igen kritikus, és sok esetben persze igaza is van, amikor pl. a két világháború közti teljes-revíziós politikát elítéli. 1918 előtt azonban benyomásunk szerint túlhangsúlyozza a magyarosítást, és kevésbé veszi figyelembe a természetes asszimilációt, bár megmondja, hogy a ruszin parasztgyerek számára ez volt a társadalmi felemelkedés egyetlen útja. Magocsi csak a nemzeti problematika szempontjából kíséri végig a kárpátukránok fejlődését, tehát nem tér ki a gazdasági és a társadalmi fejlődés kérdéseire, néhány általánosságon túl. Ez indokolt, témájánál fogva, de azért ebben a vonatkozásban nem ártott volna valamelyest legalább figyelembe venni a szovjet történettudomány eredményeit, amelyeket sommásan elutasít. És ugyancsak nagyobb figyelmet érdemelt volna a kárpátaljai kommunista mozgalom a két világháború között, úgy tűnik, ennek jelentőségét nem látja a szerző. Maga a feldolgozás szinte csak a felét teszi ki a könyvnek, csak az igen terjedelmes és alapos lábjegyzetekkel együtt a többségét. De nagyon hasznosak a mellékletek, amelyek, mondhatnánk, nélkülözhetetlen kézikönyvvé teszik Magocsi munkáját. Egy rövidebb, a nép és a nyelv elnevezéseit tisztázó exkurzus mellett különösen fontos az a 20. századi 81 vezető személyiség életútját és munkásságát felvázoló másik függelék, amely társadalomtörténeti és politikatörténeti szempontból egyaránt igen érdekes adalékokat ad, ismét meggyőzően bizonyítja az unitus klérus kivételes szerepét a nép politikai fejlődésében, még a 20. században is, amikor egyéb kelet-európai nemzeteknél a korábban sokfelé fontos papság szerepe már a háttérbe szorult. Nagyon érdekesek ugyancsak az irodalmi nyelv különböző változataiból vett szemelvények (az orosz, az orosz ruszin változata, az ószláv ruszin változata, az ukrán, ruszin sajátosságokkal, az irodalmi nyelvként alkalmazni próbált ruszin stb., mind korabeli munkákból). A számos fonásból összeállított statisztikai táblázatok ugyancsak hasznosak, bár itt a szerző nem hoz alapvetően újat, ismeretlent. Ha nem is érthetünk egyet-a szerzővel a marxista történettudomány számos megállapításának a negligálása esetében, el kell ismerni, hogy olyan szempontokat sikerült felvetnie, amelyeket éppen a marxista történetírás hanyagolt el eddig. Magocsi könyve így végül is sok hasznos anyagot és megfontolandó szempontot tartalmazó munka, amelynek számos megállapításával nyilván még sokan fognak vitatkozni, de egész összegyűjtött anyagát még többen fogják hasznosítani. Niederhauser Emil
