Századok – 1979
Folyóiratszemle - Magocsi Paul Robert: The shaping of a national identity (Ism.: Niederhauser Emil) 1125/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1125 Ausztria Németországból, akkor veszítette el az osztrák-németség külső nemzeti támaszát, akkor lett a soknemzetiségű birodalomban egy a sok nemzet közül, akkor erősödtek meg a birodalomban a polgári nemzeti mozgalmak (elsősorban a cseh), amelyek a németség hagyományos hatalmi helyzetét komolyan veszélyeztették. És akkor kerülnek az osztrák-németek abba az ellentmondásos helyzetbe, hogy szükségük van a Habsburg-birodalomra, mert abban élvezik a nagyhatalmi helyzet nyújtotta előnyöket, mert az védelmet jelent számukra a nemzeti mozgalmakkal szemben, és ugyanakkor elégedetlenek a Habsburg-monarchiával, mert az nem igazán, nem eléggé német birodalom. Az osztrák-németségnek a Habsburg-monarchiával szemben tanúsított ambivalenciájának, identitásválságának felismerésére, vagy ha tetszik, annak elismerésére, hogy az osztrák-németségnek a 19. század végén joga volt identitás-válságba esnie - erre Fuchs műve keletkezésének pillanata nyilvánvalóan alkalmatlan volt. Ha Fuchs valamit feladatának érezhetett, az nyilván az identitás-válság feloldása: Ausztria (az osztrák nemzet állama) volt és lesz — Németországtól független, demokratikus Ausztria. Somogyi Éva PA UL R OBER T MA GOCSI: THE SHAPING OF A NATIONAL IDENTITY. Subcarpathian Rus, 1848-1949. Cambridge, Mass. — London, 1978, Harvard University Press, XIII, 640 1. EGY NEMZETI AZONOSULÁS FORMÁLÓDÁSA A magyar fordításban kissé szokatlanul ható cím mögött a vaskos kötet igen szorgos anyaggyűjtés komoly eredményét foglalja magában. Nemcsak a közel 2300 tételt tartalmazó bibliográfia, a felhasznált levéltári anyag nagysága és roppant szerteágazó volta bizonyítja ezt, hanem maga a körültekintő, számos tényezőre figyelő feldolgozás is imponáló. Különösen ennél az éppenséggel nem könnyű témánál. Mert a téma, a cím erre kíván utalni, voltaképpen a kárpát-ukrán vagy ruszin nép nemzettéválásának a kérdése. A magyar kutatás is foglalkozott már a kérdéssel, éppenséggel ebben az aspektusban is, csak Perényi József és Mayer Mária munkáira kell utalnunk; Arató Endre az egész magyarországi nemzetiségi kérdés keretein belül tárgyalta a kérdést, mint Katus László is. Magocsi persze ezekhez a kutatásokhoz képest elsősorban azzal hoz újat, hogy nem áll meg a történelmi Magyarország felbomlásának az időpontjában, hanem zömmel éppen az 1918 utáni fejlődést vizsgálja, véleménye szerint ez volt a legdöntőbb a nemzeti identitás keresése és megtalálása terén. Az 1918 előtti vonalakat csak mintegy bevezetőként tárgyalja, utalva a görög katolikus papság lényeges szerepére meg a magyarosításra, 1918-19 során az amerikai ruszinok szerepét hangsúlyozza abban, hogy a terület Csehszlovák iához került. A második rész a nemzettéválás kulturális mozzanatait vizsgálja, a történeti koncepciót, a nyelvkérdést, az irodalom és a művészetek szerepét, az iskolarendszert és az egyházi-felekezeti tényezőt. Igen érdekes, amit itt a ruszin, a magyar, az orosz és az ukrán történeti koncepciók különbségeiről és a nemzeti öntudatosításban játszott szerepükről mond. Sok újat tudunk meg az 1918 utáni kísérletekről, hogy az ortodox valláshoz vezessék vissza a népet, amit a csehszlovák kormányzat sokáig szinte szívesen látott, csak később kezdett nyugtalankodni, amikor a görög katolikus papok elleni erőszakos fellépés már a magántulajdon elleni forradalmi harc elemeit is mutatta. A harmadik rész az 1918 utáni politikai fejleményeket tárgyalja, a ruszin követeléseket, hogy a békeszerződésben megszabott autonómiát csakugyan megvalósítsák, a rövid életű újabb magyar kísérletet a második világháború idején, amelyik meghirdette az autonómiát, de ugyancsak nem valósította meg, s végül a szovjet korszak fejleményeit, amelyek meghozták a nemzeti kérdés megoldását abban az értelemben, hogy a ruszinokat az ukrán nemzet részének tekintették. Magocsi helyszíni benyomásai alapján úgy látja, hogy a fiatalabb nemzedékek számára ez már a végleges megoldás. A ruszofil, ukrano-
