Századok – 1979
Folyóiratszemle - Fuchs Albert: Geistige Strömungen in Österreich 1867–1918 (Ism.: Somogyi Éva) 1122/VI
1124 TÖRTÉNETI IRODALOM Több fejezetben foglalkozik a munka a századvég filozófiai irányzataival: a modern fizikai szubjektív idealizmus (Mach) és a modern logikai iskolák kialakulásával (Bolzano, Brentano, Meinong). Külön fejezetet kap a munkában Freud. Fuchs kísérletet tesz arra, hogy a korabeli osztrák szellemi életből a liberális racionalizmus válságából értesse meg a freudi pszichológia megszületését. Freud „a modern világkép nagy reformátora - írja akinek a munkásosztály gondolati rendszerében is helyet kell kapnia”. Roppant tudományos és emberi bátorságát csodálva is bírálja Freud társadalomtól elszakított emberképét és főként azt a törekvését, hogy elméletét más társadalomtudományokra is kiterjessze. Bármilyen sokat írtak is Fuchs könyvének első megjelenése óta az osztrák politikai katolicizmusról, művének számos megállapítása e vonatkozásban ma is figyelemre méltó. A Hohenwart-féle konzervatív katolicizmus bírálatában jóval higgadtabb, mint a liberális történetírás. Hohenwarték javára írja, hogy „patrióták voltak”, azaz ragaszkodtak az osztrák államhoz, viszont elmarasztalja őket, mert „nélkülözték a világos kapcsolatot az osztrák nemzettel”. Felmentették volna a tartományokat Bécs kontrollja alól, hogy a helyi nemesség kontrollja alá helyezzék. Törekvésük nem a nemzetek egyenjogúságát szolgálta, mégis bizonyos előrelépést jelentett a szlávok jogai irányába. Érdekes a keresztényszocializmus bemutatása abban a vonatkozásban, hogy a keresztényszocializmus nagyosztrák párttá válása a századforduló után hogyan járt együtt határozott magyarcllcnességgel és mérsékelt szláv szimpátiával. Azt hisszük, az osztrák liberalizmus és konzervativizmus fejlődésrajzában nem jut a valóságnak megfelelő tér a Monarchia soknemzetiségű voltának és a nemzeti problémák növekvő jelentőségének. S amikor az elemzés során a nemzetiségi probléma előtérbe kerül, ti. az osztrák szociáldemokrácia, majd az ausztromarxizmus tárgyalásánál, a dolgok Fuchs ábrázolásában túlzottan is egyszerűek lesznek. Nyilvánvalóan igaza van Fuchsnak, hogy az osztrák-német szociáldemokrácia bizonyos főkig a nacionalizmus hatása alá került, hogy a kulturális autonómia helyett területi autonómiát kellett volna ajánlania, csakhogy ez korántsem volt olyan egyszerű; mint ahogy szimplifikálásnak tűnik a szociáldemokrácia részéről az első világháború végén felmerülő Anschluss-tcrveket párhuzamba állítani az 1938-ban bekövetkezett csatlakozással. A német nacionalizmus központi kérdése a munkának. Ez nemcsak 1945-ben volt indokolt egy olyan tanulmányban, amely az osztrák fasizmus történeti-ideológiai gyökereit kereste, annak kell tekintenünk ma is, ha meg akarjuk érteni a dualizmus kori Ausztria, az osztrák-németség szellemipolitikai fejlődését, politikai-eszmei mozgalmait. Fuchs abból indul ki, hogy az osztrák fejlődés az ellenreformáció óta elkülönült a némettől, vagy legalábbis az északnémettől. Az osztrák-németek a szlávokkal és a magyarokkal együtt harcoltak a török és a porosz rablóállam ellen. Az osztrák-németek II. József óta egy félig-meddig egységes, Németországgal szemben zárt gazdasági területen éltek közösségben a szlávokkal és magyarokkal. E területnek önálló kultúrája alakult, amely nem német, hanem osztrák, fejlődését a Monarchiában élő valamennyi nép alakította. Az önálló osztrák nemzet kialakulása 1848 történeti pillanatában megtorpant ugyan, átmenetileg úgy tűnt, hogy létrejöhet egy egységes demokratikus nagy Németország, amelynek Ausztria is részese, de ez a lehetőség 48 után végérvényesen szertefoszlott. 1870-re befejeződött az osztrák nemzet kialakulása. Igen ám, de az 1880-as évektől egy német nacionalista párt hódított teret Ausztriában. Hogyan volt lehetséges, hogy a némettől külön létező osztrák nemzetben német nacionalizmus hódítson teret? A balkáni terjeszkedés érdekében kötött német szövetség - mondja Fuchs amely az osztrák-német burzsoázia érdekeit szolgálta, táplálta a német nacionalizmust Ausztriában. Ezt azonban maga is csak részleges magyarázatnak tartja. Megengedi, hogy a vegyes nemzetiségű, különösen a német birodalom határaihoz közel eső területeken fennmaradt vagy újrakeletkezett egyfajta közösségtudat a németséggel. Az osztrák-németséget egyébként nemzeti indifferentizmus jellemezte. A feudális uralkodó osztály nézeteinek átterjedése a burzsoáziára, ill. az, hogy mindkét osztálynak érdeke volt a soknemzetiségű monarchia fenntartása, okozta nemzeti indifferentizmusukat. Vagyis — Fuchs szerint - létezett német nacionalizmus és nemzeti indifferentizmus, és nem volt osztrák nemzeti tudat. Fuchs persze jól tudja, hogy a „nemzeti indifferentizmus” annak az államszisztémának fenntartását szolgálta, amely hagyományosan az osztrák-németség hatalmi helyzetét garantálta a Monarchiában. Ami Fuchs felfogásától idegen, az az a tény, hogy a korszak osztráknémetjei osztrákok is meg németek is voltak, s e két dolgot nem volt olyan könnyű egyeztetni. Éppen az 1870-es években, amikor Fuchs szerint befejeződött az „osztrák nemzet kialakulása”, szorult ki
