Századok – 1979
Folyóiratszemle - Fuchs Albert: Geistige Strömungen in Österreich 1867–1918 (Ism.: Somogyi Éva) 1122/VI
1122 TÖRTÉNETI IRODALOM vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy az idekö közöknek „csak egyharmada erdélyi, amíg az ókirály ságbclick (...) megközelítőleg a felét teszik ki. A moldvaiak, olténiaiak és havasalföldiek számára Erdély kedvelt megtelepedési terület, amíg az erdélyiek, Bukarestet kivéve, szívesebben maradnak otthon”. (63. 1.) A vallási és a nemzetiségi megoszlás alakulását szoros összefüggésben vizsgálja a politikai tényezők változásával. Hosszasabban foglalkozik a szász nemzetiség létszámának alakulásával, amelynek ma kétharmada él Romániában. A lakosság írni-olvasni tudása szintén olyan jelenség, amely élesen kirajzolja Erdély határait. Ezen túlmenően a szerző szoros összefüggést mutat be az analfabetizmus és a nemzetiségi megoszlás között, ami a múlt és az életformák következménye. A dualizmus kori nemzetiségi iskolapolitika elhibázott ságának a bemutatása után közli a mai fontosabb idevágó adatokat, de a mai oktatáspolitikát csak szász vonatkozásban vizsgálja. A tudományos és a kulturális életről írva a főváros-vidék ellentétpárjában való gondolkozással az erdélyi kulturális központok egyenrangúságát állítja szembe, felsorolva a nagy múltra visszatekintő s ma már nem létező román, magyar és szász tudományos szervezeteket. Szívesen olvastunk volna viszont az erdélyi könyvkiadás múltjáról, mennyiségi alakulásáról és a mai színházi életről is. A könyv záró fejezetei a gazdasági élettel foglalkoznak. Igen szerencsés elgondolásnak kell tartanunk, hogy a mezőgazdaság kérdéseit nagy -szakértelemmel taglaló fejezetben a fejlődést tükröző grafikonok görbéit minél korábbi időponttól próbálja indítani, de az eredmény sok vonatkozásban megtévesztő. Az 1828-as adatok például csak az adóköteles állatállományt adják meg, szemben az 1850-es évek adataival, amelyek az egészet, tehát az 1848 előtt adó alól kiváltságolt nemességét is. Kár volt az 1895-ös esztendőnél megállni, mert a századforduló adatait is bevonva a vizsgálódásba, néhány grafikon az agrárkapitalizmus hatását és az archaikus gazdasági formák továbbélését is tükrözte volna. Végül csak néhány szépséghibát említünk: a magyar nevek gyakori elírása mellett azt, hogy miután a kötet a bibliográfiai tájékoztatás szerepét is magára vállalta, a már említett munkákon kívül szívesen olvastuk volna Orbán Balázs, Jankó János, Tagányi Károly, Bíró József, Venczel József, Bözödi György fontosabb témábavágó munkáinak a címét, s a megyei monográfiák mellett említeni lehetett volna a Das Burzenland köteteit is. Az első okleveles említésnél pedig célszerű lett volna a Székely Oklevéltárat is újra feldolgozni, nem pedig másodkézből venni annak az adatait. E. Wagner könyvének megjelenését joggal tarthatjuk az Erdély-kutatás egyik legfontosabb eseményének. A könyvet forgatva pedig úgy tűnik, hogy a hagyományok ereje a tudományban is jobban érvényesül, mint gondolnánk. A szász tudományosság műhelyéből kerültek ki az első statisztikai jellegű leírások. Bcnkő Józsefen és Kőváry Lászlón kívül (aki nem túl alapos, de annál ötletesebb munkát írt) magyar szerző nem is vállalkozott arra, hogy Erdélyről mint sajátos arculatú tájak együtteséről történeti-statisztikai vizsgálódásokra épülő nagyobb tanulmányt írjon, s az utóbbi évtizedekben még olyan részkérdéseket feldolgozó tanulmány sem sok született, amelynek idézését például számon kérhetnénk a jelen kötettől. E. Wagner könyve adósságainkra is figyelmeztet, s arra is, hogy az Erdéllyel foglalkozó tudományosságnak figyelemmel kell követni az erdélyi szászok fontos tudományos műhelyét, hiszen a népek kölcsönös megismerését szolgáló tudományos teljesítmények csak egymás eredményeinek figyelembevételével születhetnek, akkor is, ha szemléletükben egymástól különböznek. Miskolczy Ambrus ALBERT FUCHS: GEISTIGE STRÖMUNGEN IN ÖSTERREICH 1867—1918 Locker Verlag, Wien, 1978.368 1. SZELLEMI ÁRAMLATOK AUSZTRIÁBAN 1867-1918. Az elmúlt évben a Locker Verlag Georg Kepler néhány oldalas előszavával újrakiadta Fuchs 1949-ben megjelent híres könyvét. A kiadót nyilván nemcsak az a szándék vezette, hogy ismét az olvasó kezébe adja a ma már csak könyvtárakban fellelhető munkát, hanem valószínűleg az is, hogy most, amikor kutatók és olvasók oly nagy érdeklődéssel fordulnak a századvégi Monarchia szellemi
