Századok – 1979
Történeti irodalom - Történeti statisztikai tanulmányok 3 (Ism.: Benda Gyula) 1115/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1117 harmadik csoportnak, az összeírás által jobbágyok fiaiként számbavetteknek nő meg a száma és súlya. Itt kapcsolódik össze a háztartás és a társadalmi szerkezet vizsgálata, a háztartás nagyságának emelkedő tendenciája, a szülői háztartásban élő házas fiúk (vők) csoportjának jelentős gyarapodása, a zsellérség és birtokos parasztság viszonylagos súlya „nagycsaládos” paraszti és zselléres régiókat rajzol ki. A Faragó által körvonalazott régiók már első látásra is kapcsolatba hozhatók a történeti, gazdasági tájakkal. Dányi Dezső „Háztartás és család nagysága és struktúrája az iparosodás előtti Magyarországon?’ című tanulmánya első részében a Faragó Tamás által is használt forrásokat elemzi, s tőle eltérő eredményre jut. Szerinte a matematikai statisztikai elemzés azt mutatja, hogy a különböző időpontokban megfigyelt változások nem olyan mértékűek, hogy mögöttük az egész magyarországi családszerkezet megváltozását kelljen feltételeznünk. További elemzései során a termékenység, a nagycsalád súlyának mérésére dolgoz ki mutatókat. Az előbbit a megyék vonatkozásában, az utóbbit viszont községi részletességgel mutatja be. Dolgozatának második részében az urbáriumok, az 1787. évi népszámlálás részletes adatai (Győr és Nyergesújfalu) alapján rajzolja meg a különböző családtípusok elterjedtségét, nagyságát és szerkezetét. A család nagyságát és szerkezetét összefüggésbe hozza az apa életkorával, társadalmivagyoni helyzetével. A 17-18. századi urbáriumokból 4776 jobbágyháztartást vizsgál, és bizonyítja a kis család dominanciáját s egyes mutatók állandóságát (egy háztartásra jutó összes gyermek, házas férfiak). Végkövetkeztetése: „Magyarországon a háztartások nagysága és szerkezete nem különbözött lényeges mértékben a 18. század elején, végén és a 19. század elején”. (60. o.) A gazdagon dokumentált és bő számításanyagot is közlő tanulmányok szinte új műfajt teremtenek: az elemző szöveg, az alapos - szinte önálló polémikus művet képező - jegyzetapparátus, statisztikai függelék s irodalomjegyzék. Ez utóbbiak a három tanulmány esetében sok ismétlést tartalmaznak, helyettük a család és háztartás történetére vonatkozó nemzetközi és magyar irodalom rendszeres (esetleg annotált) bibliográfiája többet adott volna. S a tájékozatlan olvasó Dányi Dezső és Faragó Tamás adatainak eltéréseit sem mindig érti (pl. az 1787. évi népszámlálás alapján az egy háztartásra jutó népesség Dányinál 5,81, Faragónál 4,95). A három családtörténeti tanulmány sokban gazdagítja ismereteinket, de szerencsére egyik munka sem áll meg a leírásnál, hanem a család és háztartás szerkezetének jellegzetességeit, változását összefüggésbe hozza a társadalom és gazdaság más jelenségeivel. Andorka Rudolf a kiterjesztett (nagy-) család és a korai születésszabályozás együttes jelenlétét a Duna és Dráva mentén más demográfiai jellemzőkkel (pl. korai és szinte általános házasságkötés) kapcsolja össze, és teremt belőlük demográfiai modellt, amit aztán rávetít a gazdasági helyzetre (terjeszkedésében korlátozott parasztság). Idevágó gondolatai, feltevései egyrészt fontos, eddig nemigen vizsgált kérdésekre hívják fel a figyelmet (s szinte konkrét kutatási feladatokat jelölnek ki), másrészt szükségessé teszik a paraszti háztartás, család reprodukciójának általa megrajzolt modellje mellett a parasztgazdaság modelljének kidolgozását. Faragó Tamás rendszeres kritikai elemzését adja az 1790-1848 közötti korszak paraszti társadalomszerkezetét tárgyaló irodalomnak, s megkérdőjelezi az 1848-as forradalmat megelőző korszak alapvető társadalmi tendenciájáról vallott eddigi álláspontokat. Véleménye szerint a paraszti társadalomban a relatív földszűke kettős tendenciát okozott: egyes tájakon az eddig általánosnak tartott zsellére séd és t, más vidékeken pedig a paraszti háztartások felduzzasztását. A két jelenséget azonos súlyúnak tekinti, úgy véli, a parasztság életének válságát éppen az utóbbi, nem pedig a földnélküliség nyomása okozta. Dányi Dezső elsősorban a demográfiai tényezők kölcsönös összefüggéseire mutat rá: adott halandósági, termékenységi viszonyok között a család nagysága, összetétele is sokban meghatározott, s lehetséges értékei kiszámíthatók. A demográfiai tényezők összefüggéseinek ismerete hozzásegíthet az adatok hiányosságainak pótlásához, a megalapozott becsléshez. Az ismertetett tanulmányokkal a család történet kilép szűk diszciplínájából, és alapvető társadalomtörténeti kérdéseket feszeget. Ráirányítja a figyelmet arra, hogy a 18. század utolsó harmadában, a 19. század első felében a paraszti társadalomban bonyolult változási folyamatok figyelhetők meg. Ezek kapcsolatba hozhatók az életkörülmények tájankénti különbözőségével, helyenkénti romlásával. A jobbágyfelszabadítást követő gyorsabb változások sok területen csak kiterjesztik és felerősítik a korábban jelentkező tendenciákat. Mindez azt sugallja, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a jobbágyfelszabadítást megelőző korszakra, s a gazdaságtörténeti kutatások elmaradottságát 11*
